8. Fejezet

8. Fejezet

... A hátát simogatva húztam magamhoz közelebb. Csókunk pedig egyre jobban kezdett elfajulni. Hevesen faltuk egymást, aztán egyszer csak az ölébe ültetett, leszedte rólam a pólóm és úgy simogatott tovább. Majd ajkai elindultak lefelé a nyakamon s közben én is levettem az ő fölsőjét. lehámoztuk egymásról a nadrágot is, így már csak fehérneműben simultunk egymáshoz. Tovább haladt lefelé, de én visszahúztam számra. Már csak egy szakadást hallottam, ahogyan szétszakította a melltartóm. Szorosan öleltük egymást és Jazz hátradöntötte a vezetőülést, végigdöntött rajta és fölém gördült. Végül lekerültek az utolsó ruhadarabok is és szenvedélyesen egyesültünk és hajszoltuk egymást a gyönyörig ...

Utána, mindketten kapkodva vettük a levegőt és továbbra is öleltük egymást. Időbe telt, mire rendesen lélegeztünk, kezdtek gondolataim kitisztulni. Hirtelen öntött el a bűntudat és a magamtól való undorodás. Ahogy minden újra az eszembe jutott elkezdtem felvenni a még épp ruháim.
- Most meg mit csinálsz? - nézett rám kíváncsian Jazz.
- Öltözöm, nem látod? - válaszoltam kicsit ingerülten.
- De miért?
- Mert idióták voltunk én meg egy hülye r*banc vagyok.
- Nem vagy az!
- Áhh, nem? Lefeküdtem a legjobb barátnőm szerelmével, aki nem mellesleg a párom bátyja.
- De, ami történt, az előbb...
- Azt szépen elfelejtjük!
- De hát ...
- Nincsen de! Öltözz fel, a kocsit meg hagyd itt! Kösssz. - mondtam és gyorsan kiszálltam az autóból és hazamentem. Annyira szörnyű volt ez az egész. Hogy tehettünk ilyet? De olyan jó volt ... Annyira már volt, mint Edwarddal, sokkal szenvedélyesebb, követelőzőbb, nem pedig gyöngéd és óvatos. Egyszerűen hihetetlen, hogy én képes voltam ezt tenni Edwarddal. Nem tudom elhinni, hogy megcsaltam és pont Jasperrel. Amint hazaértem, lezuhanyoztam, hogy lemossam magamról ennek a szörnyű tett súlyát, de nem tudtam. Hogy is tudtam volna? Így végtelen bűntudattal bújtam be az ágyamba. Eleinte gondolkodtam, de hirtelen álomba merültem.

Arra ébredtem fel, hogy csörög a telefonom. Így csukott szemmel tapogattam a mobil után s vettem fel.
- Igen? - szóltam bele álmosan.
- Szia Bella, aludtál? - szólt bele Alice.
- Igen, de már mindegy. Miért hívtál?
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vásárolni.
- Most? - tettem fel a hülye kérdést.
- Nem, holnap után kis kedden. Persze, hogy most.
- Jól van na! Még félig alszom.
- Azt hallom.
- Van rá bármilyen esélyem, hogy ne kelljen mennem? - erre mondják, hogy a remény hal meg utoljára ...
- Nincs. Szóval tíz perc múlva ott vagyunk érted.
- Kik ... - kérdeztem volna, ha nem teszi le. Hova lett a jó modor kérem? Na mindegy, erre most nincs időm. Gyorsan felvettem egy kényelmes szürke csőszárú farmert meg egy pólót. Épp akkor kezdtem el enni az almám, amikor csöngettek, így az almával a számban felvettem a kabátom meg egy cipőt és kiléptem az ajtón, ahol Edward várt.

- Hallom a kicsit idegesítő törpe felébresztett. - húzta ajkait félmosolyra.
- Igen. Még pihenni sem hagy. - mosolyogtam rá s egy gyors csókot váltottunk, ugyanakkor nem tudtam a szemébe nézni, azok után, amit tettem.
- Minden rendben Édes? - nyúlt állam alá és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Igen Drágám, csak még kicsit fáradt vagyok. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. - mondta, majd kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját én pedig beültem. De amikor hátrafordultam, nem csak Alice volt ott, hanem Jasper is. Próbáltam nem mutatni, hogy most mennyire nem akarom, hogy itt legyen, ezért mosolyogva köszöntem nekik. Alice az egész utat végig beszélte, mi pedig csöndben hallgattuk, de azért én néha valamit közbe szúrtam, nehogy az legyen, hogy rá sem figyelek. Hála Edward vezetési stílusának, hamar a plázához értünk, én pedig próbáltam felkészíteni magam, erre a vásárlásra négyesben ...

Mindenkinek Sikerekben gazdag Boldog Új Évet Kívánunk!
Daphne & Lily