2011. december 14., szerda

6. Fejezet

6. Fejezet


Szörnyű bűntudatom volt, minden alkalommal, amikor Jasper-rel titokban találkoztunk, de nem tudtam nem elmenni. Igen, azóta a találkozás óta a réten, 2-3 naponta találkozunk ott. Mindezt feltűnés nélkül, ugyanis idáig senkinek sem tűnt fel. Nem tudom, Jasper mit mond otthon, de én próbálom arra az időre tenni a találkáinkat, amikor nem éppen Edward-dal vagyok. Alice pedig pont azóta a nap óta rágja a fülem, hogy meséljem el, hogy mi történt Edward és köztem. És mivel már kezdem feladni, hogy húzzam halasszam a dolgot, ezért megbeszéltük, hogy ma elmondom neki az erdőben, hogy ne mi legyünk a fő téma a családban...

Nem vagyok túlzottan felvillanyozva ettől a beszélgetéstől. Bár imádom Alice-t, de akkor is, ez a mi magánügyünk, de mégis csak a legjobb barátnőm, neki csak el kell mondanom. Megérkezve a Cullen-villába Edward-ot egy lágy csókkal köszöntöttem, ugyanis ma nem töltötte nálam az éjszakát. Alig, hogy elváltunk egymástól Alice már el is kezdett kiráncigálni az erdőbe, nem akartuk, hogy bárki is meghalljon minket. Elég messzire bementünk az erdőbe, majd leültünk egy farönkre. Bár ez igazából egy vámpírnak nem nagy távolság, de hát...
- Na? - nézett rám izgatottan, mint egy pletykás csaj a suliban, aki a legújabb híreket várja.
- Mire is vagy pontosan kíváncsi? - kérdeztem, félve a választól.
- Mindenre - vágta rá gondolkodás nélkül.
- Nos hát, voltunk moziba, megnéztünk egy egész jó filmet, aztán elvitt vacsizni, ez olyan kedves volt tőle. Aztán egy csomót beszélgettünk mindenről otthon. Remek nap volt- mosolyogtam az emlékeken, és reméltem, hogy Alice beéri ennyivel, de ezen reményem sajnos hamar szertefoszlott.
- Egész éjjel csak beszélgettetek, és ezért nem jött haza? - húzta fel szemöldökét hitetlenül.
- Hát, nem egészen- mondtam zavartan.
- Akkor, akkor? - siettetett csillogó szemekkel.
- Hát, véletlenül rányitottam, amikor fürödni akart... - feleltem, és éreztem, ahogy arcom érett paradicsommá változik.
- Ééés? - toporzékolt, mint egy kisgyerek.
- És hát megtörtént na! - mosolyogtam, erre ő halkan felsikkantott.
- Na és milyen volt?
- Nagyon jó volt. És reggel is olyan kis édes volt- haraptam számba, ahogy megjelent néhány  részlet, és elfordultam Alice-től, de ekkor megpillantottam egy ismerős arcot az egyik fán. Dühösen, feketén izzó szemébe néztem, és vártam, mit reagál, de Jasper csak megfordult és visszament. Kicsit aggódtam, hogy nem csinál-e valami hülyeséget dühből. De mivel drága barátném nem vette észre őt, ezért még egy darabig beszélgettünk, majd mi is visszamentünk a házhoz, de a ház előtt megdöbbentő látvány fogadott. Jasper és Edward harcoltak.



Hirtelen öntött el az aggodalom, nem tudtam, mégis mi folyik itt. És hirtelen, csak egyetlen dolog jutott eszembe, hogy azért verekedtek össze, mert kitudódtak a titkos találkozóink. Nem akartam, hogy bármelyiküknek is bántódása essen, főleg nem miattam.
- Mégis mi folyik itt? - kérdeztem kicsit sipítozós hangon, erre mindkét fiú rám kapta a tekintetét és elmosolyodtak. Most komolyan, ebben mi olyan mulatságos? Vagy csak én nem értem a viccet?
- Édesem, csak játszunk- jött ide hozzám Edward és lágyan megcsókolt.
- Játszatok? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, és megöleltem.
- Igen, csak játék-  húzta ajkait féloldalas mosolyra.
- És miről szól a játék? Melyikőtöknek esik baja előbb? - tettem csípőre kezem és durcásan néztem rá.
- Nem Bella, addig folytatódik a játék, míg egyikünk fel nem adja- magyarázta Jazz rám mosolyogva.
- És ebbe mégis mi a lényeg? -értetlenkedtem, mert most komolyan, ebben mi a jó? Oké, azt értem, hogy vannak, akik imádnak harcolni, mint otthon Félix és Demetri, de hogy ők is ilyenek! Ezen jót mosolyogtam, ugyanis otthon mindig én vagyok az ellenfelük, részben, mert általában nekem van idegzetem a hülyeségeikhez, részben pedig, mert jómagam is egész jól tudok harcolni.
 

- Min mosolyogsz? - nézett mélyen szemembe Edward.
- Semmin Drágám, csak eszembe jutottak a "testvéreim" - erre érdeklődés csillant párom szemében.
- És honnan jutottak eszedbe?
- Arról, hogy ők is imádnak harcolni és ahogy látom ti is- nevettem.
- De nem azt mondtad, hogy csak egy nővéred van? - kérdezte Ed.
- De igen, de van három bátyám, vagyis csak olyanok, mintha a tesóim lennének, legalábbis jobb esetekben- nevettem.
- És rosszabb esetben?
- Rosszabb esetben idegesítő hülyék- doromboltam hozzá bújva. Mindketten megfeledkeztünk a többiekről, míg egy fa ki nem dőlt nem messze tőlünk. Erre mindketten felnéztünk, és fánál Emmet ült, ezért a másik irányba néztünk és megpillantottuk Jasper önelégült képét.
- Na akkor folytatjuk Edward, mert Emmett most nem tud lekötni? - nevetett.
- Persze tesó- egyezett bele.

- Hajrá Drágám! - csókoltam meg és mosolyogtam rá. Rögtön folytatták is a harcot. Most már nyugodtan figyeltem, ahogy védekeznek és támadnak. Edwardon látszott, hogy ő a gyorsaságára és a képességére támaszkodik, de Jasper viszont sokkal taktikusabbnak látszott, jobban tudott védekezni. Volt benne valami veszélyes, ahogy mozgott, mint egy ragadozó, nem mintha nem lenne az, hisz vámpír... Végül is Edward a földre szorította Jaspert és már állt volna fel, mint aki jól végezte dolgát, de Jasper hirtelen a karjánál fogva arccal a földbe nyomta.
 

- Én nyertem öcskös- nevetett és elengedte őt, én pedig Edwardhoz siettem.
- Jó voltál, csak nem figyeltél oda rá- mosolyogtam és lesimítottam arcáról a földet.
- Várjunk csak, amióta itt vagy nem is harcoltunk! - nézett rám Emmett, persze, ki másnak tűnt volna fel? Csak Ő figyel oda ilyen hülyeségekre. És amúgy is, egy lánnyal harcolni? Amúgy is tudatában van a képességeimnek, na de ilyet?
- Nem, miért is?
- Mert ezzel beavatnánk a családba. Egy kis bunyóval- dörzsölte tenyerét. Jasper és Edward is rám kapta a pillantását.
- Milyen igaza van Emmett-nek!- mosolygott rám aranyosan Jasper. - Mondd csak, nem állnál ki ellenem? - kicsit féltem, attól, hogy mi lesz, ha elfogadom. Ugyanis harcban is van szenvedély, ahogy Demetri mondaná ...
- Hé! Hagyjátok békén Bellát! - szólt rájuk kedvesem.
- Rendben- csúszott ki a számon. Így már kénytelen vagyok vállalni a kockázatot ...


Kíváncsiak vagyunk vajon mit gondoltok mi sülhet ki ebből a kis harcocskából Jazzy és Bella között. Na mire tippeltek? 
puszi: Daphne és Lily

3 megjegyzés:

  1. Ez valami nagyon jó volt...
    Ahogy Alice faggatta Bellát...nagyon kész volt
    Az egész fejezetet imádtam.
    Nem is tudok még mit hozzá fűzni...
    A kérdésedre a válaszom: FOGALMAM SINCS!!!
    De tényleg...ötletem sincs.
    A kérdésre sem számítottam, átgondoltam 8x, de nem tudom...
    Egy ötletem lenne, talán csókolóznának a végén, de nem hiszem, mert hát ott van az egész család...köztük pláne Alice és Edward...nincs ötletem...már csak ezért is nagyon várom a kövit...(meg persze csak úgy is)

    ha van kedved nézz be ide:

    http://sunlightedwardbella.blogspot.com/

    puszi:Waltex

    VálaszTörlés
  2. bocsi...de ez lemaradt: WÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ ELSŐ....
    befogtam... :)

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Fhúú, én azt hittem, hogy tényleg kiderült Jasper és Bella "titka".:'D
    Nagyon tetszett. :D
    Szerintem Bella földbe fogja döngölni Jaspert.:P
    Puszszii
    Bonnie

    VálaszTörlés