4. Fejezet

4. Fejezet

... a fürdőben ugyanis Edward állt anyaszült meztelenül és meglepetten nézett rám, én pedig nem bírtam levenni róla a szemem.

- Sajnálom, figyelnem kellett volna- dadogtam, szépen kidolgozott testét nézve. Isten az égben, vagy akárki, aki ennyire meg akar kínozni engem! A vágy kezdett elönteni, de én próbáltam ellen állni neki.
- Nem lett volna szabad, csak úgy elfoglalnom a fürdőt, csak elmentél, én meg gondoltam, bejövök addig és gyors lezuhanyozom. Hülye ötlet volt- mondta a hajába túrva.
- 'Asszem jobb, ha most megyek- mondtam, de egyáltalán nem ezt gondoltam, és amikor azokba a gyönyörűen csillogó aranybarna szemekbe néztem már nem érdekelt. Így ahelyett, hogy az ajtó felé mentem volna, odamentem hozzá, hevesen megcsókoltam, míg ő magához szorított és viszonozta hevességem...

Reggel kellemesen kipihenten ébredtem. És csak akkor tisztult ki minden a tegnap estével kapcsolatban, amikor megpillantottam Edward-ot, aki elgondolkozva nézett rám.
- Jó reggelt... - köszöntött halkan, miközben hátamat simogatta.
- Neked is - viszonoztam gesztusát zavartan az éjszakánkra gondolva. - Ami este történt... Én nem akartalak így letámadni, csak egyszerűen nem tudom, mi ütött belém...- na jó, persze hogy tudom, de ezt ne részletezzük, tettem hozzá magamban. - Én nem szoktam ilyen lenni - magyarázkodtam.
- Szóval megbántad?- kérdezte furcsa hanglejtéssel, és a szemében is mintha megcsillant volna a szomorúság.
- Nem, dehogy! Csak nem akarom, hogy egy erkölcstelen nőnek nézz, mert nem vagyok az, csak tegnap ahogy te... a fürdőben... Na jó, hagyjuk, ebből már úgysem jövök ki jól - húztam fejemre a paplant és elfordultam tőle. De alighogy elfordultam, hátulról átölelt és bebújt a takaró alá. Ölelése melegséggel töltött el, még hideg teste ellenére is.
- Nem gondoltam rólad semmi rosszat sem. Sőt mi több, nagyon imponált amit és ahogy csináltál- súgta fülembe, én pedig felé fordultam.
- Biztos? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Hát persze te kis butus- nevetett fel, és az orromra adott egy kis puszit, erre én is elnevettem magam és hozzábújtam, majd kis szíveket kezdtem rajzolgatni a mellkasára.
- Egyébként hány óra van?- kérdeztem pár perc elmúltával, de továbbra sem mozdultam ölelő karjából.
- Hét - mondta lehúzva fejünkről a takarót.
- Lassan készülődnünk kéne...- mondtam felsóhajtva, ugyanis olyan jó érzés volt a karjaiban lenni.
- Muszáj? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Ha gondolod, maradhatunk is, de akkor az elkövetkezendő fél évben mi leszünk a mókamester bátyád fő témája- mondtam mosolyogva.
- Ajj, miért van ilyen idióta bátyám?- tette fel a költői kérdést.
- Hát mert befogadtátok- ironizáltam nevetve.
- Szóval kinevetsz?- meresztett bánatos kölyökkutya szemeket.
- Nem, dehogyis Drágám- nyomtam egy lágy csókot ajkára, majd magam köré tekerve a takarót mentem a gardróbba, magamra kaptam valamit a konyhában is ettem gyorsan egy müzli szeletet. Végül pedig beültünk a kocsiba Edward-dal, hogy ő is felvegyen valami mást, mert amilyen pletykás népek járnak a suliba, biztos feltűnne nekik, ha ugyanaz lenne rajta, mint tegnap.


Szerencsére a Cullen-villa teljesen üresen állt, így Edward gyorsan felszaladt és felvett egy másik ruhát, majd gyorsan hajtottunk a suliba és pont becsengő előtt egy perccel be is értünk. És mivel első órám egy unalmas történelem volt, így lett időm gondolkodni. Az érzéseimen járt az eszem. Azon törtem a fejem, hogy mit érzek Edward iránt, valamint mi ez a zavaros érzés Jasper-rel kapcsolatban.
Imádom Edward csillogó szemeit, ahogy engem néz, a forró öleléseit, szerelmes csókjait de legjobban azt, hogy biztonságban érzem magam vele. Vele minden olyan egyszerű, mégis szép és nyugodt. Talán ez a szerelem, nem tudom, de ha rá gondolok, akkor melegség jár át, és rózsaszínben látom a világot.
Ugyanakkor ott van Jasper is. Azok a csábos mosolyok, amiket nekem küld, az a szenvedélyes csók, ami teljesen elvette az eszem. Ha a közelemben van, a hideg kiráz, mégis jó érzés vele lenni. Vonz benne az ismeretlen, hogy nem tudom, mire számítsak, másfelől viszont köztünk nem történhet soha semmi, lehet, pont ez az amiért csábít, vagy ahogy a régi mondás mondja: A tiltott gyümölcs mindig édesebb. De ezt én nem fogom megtudni. Egész órán ezeken forogtak az agytekervényeim, de előbbre nem jutottam. Majd kicsöngő után Edward-dal egymást ölelve sétáltunk a következő óránkra, de amilyen kicsi ez az iskola összefutottunk Alice-szel és Jasper-rel. Kerültem Jazz pillantását, mivel nem akartam feltűnést kelteni.


- Meséljetek, mi volt tegnap? - pörgött a mi kis duracell nyuszink. Mi csak egymásra néztünk és mosolyogva egy apró csókot váltottunk.
- Áh, igazán semmi. - mondta Edward.
- Igen, persze, én meg most jöttem le a falvédőről. Naa én vagyok a kedvenc kishúgod és a legjobb barátnőd, és nem vagytok hajlandóak elmondani? - vágott durcás képet.
- Na jó, majd elmesélek mindent, de nem adhatod tovább senkinek sem! - sóhajtottam fel, Edward pedig elnevette magát.
- Rendben van! - ölelt meg és tovább is mentek.
- Remekül megy a titok tartás. - röhögött Edward.
- Naa, te komolyan képes lettél volna tovább titkolózni előtte, amikor ilyen képet vágott? - néztem fel rá.
- Nem biztos, de azért megpróbáltam volna.
- Jól van na, neked volt időd kitalálni rá a megfelelő módszert, hogyan kerüld ki, amit akar, igaz?
- Hatékony módszer nincs.
- Remek, ezzel aztán sokat segítettél.
- Bocsi, de ami igaz, az igaz.
- Na majd én kitalálok valamit. - húztam ki magam büszkén, ő pedig elnevette magát.
- Kíváncsi leszek.
- Csak nem kételkedsz a képességeimben? - húztam fel szemöldököm kérdőn.
- Én hiszek bennük, de a húgoméban is.
- Oké, majd meglátjuk. - mosolyogtam és adtam neki egy gyors búcsúcsókot, ugyanis külön lesz óránk. Így mindketten mentünk a termünkbe, amikor ...

 Bocsánat, amiért csak most kerül fel a fejezet csak hát van aki rövid eszű ...
A találgatásokat szívesen fogadjuk! Puszi:
Daphne és Lily