1. fejezet

1. fejezet

Éppen készültem átfordulni a másik oldalamra, hogy tovább aludjak, mikor hirtelen megjelent Victoria. 
- Bella, most vagy felkelsz, vagy leöntelek vízzel- fenyegetett meg.  
- Úgyse mersz.  
- De, tudod hogy megteszem! És különben is, már az első nap el akarsz késni?!
- Jó..- morogtam egy jó nagyot a párnámba, majd felkeltem. Victoria egy puszit dobott felém, majd a kanapémra mutatott, ahol már várt a ruhám. Jó is, legalább nem nekem kell válogatni.

Victoria az én ikertestvérem. Kétpetéjű ikrek vagyunk, hiszen sok mindenben különbözünk, külsőleg is, belsőleg is.

Amikor megszülettünk, az anyánk belehalt a szülésbe, apánk pedig állítólag nem bírt minket elviselni, mert anya meghalt. Ezért odaadott minket a Volturinak, hogy vagy öljenek meg, vagy neveljenek fel. Ezután soha nem keresett többé minket.

A Volturi pedig úgy döntött, hogy felnevel bennünket, mert ugye most mi is itt vagyunk. Érdekesnek találtak minket, és a képességeink magukban is fontosak voltak. És most itt állunk 79 évesen, mégis tinédzserként, hárman. Ugyanis Victoria férjhez ment James-hez. Eleinte nem volt szimpatikus, de már megmutatta a kedvesebb oldalát is.

Közben kimásztam az ágyból, mert tudtam, hogy Victoria képes és tényleg leönt hideg vízzel. Bementem a fürdőbe, és ledobáltam a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. A forró víz ellazított, és miután a kedvenc eperillatú tusfürdőmmel megmosakodtam, majd ugyanilyen illatú samponnal is megmostam a hajam, jó kedvűen léptem ki.

Aztán lehervadt a mosoly az arcomról, mikor megláttam, hogy milyen ruhákat készített ki nekem Vick. Egy törtfehér, vastag harisnya egy kék-fehér ruhával és egy fehér bokacsizmával. Mindehhez még egy fehér sál és persze a kiegészítők. egy piros-fehér kesztyű, fehér- megjegyzem gyönyörű!- kabát, és egy szürke táska. Gyönyörű volt így együtt, de akkor is...

- Ne... Ne, ne, ne, ne... Victoria!- kiáltottam kétségbeesetten, miközben az órára pillantottam. Nincs időm mást választani. Ki fogom tekerni a nyakát. Közben hallottam, ahogy a földszinten elneveti magát.

Felkaptam a táskámat, majd elindultam a lépcsőn lefelé. Azon gondolkoztam, hogy minek hármunknak ekkora villa? A válasz a Volturi volt. Aro azt akarta, hogy luxusban éljünk, és ezért építtette ezt a házat. Olyanok vagyunk, mint a hercegnők a vámpírvilágban. Vagyis Aro így kezel. Félig a fajtánk miatt félig a képességünk miatt.

A konyhában elővettem egy müzliszeletet, majd tovább mentem a nappaliba. James halkan füttyentett, Vick pedig büszkén nézett rám. Én viszont kissé dühös voltam.

- Attól, hogy évnyitó van, nem kellene ennyire kiöltöztetni...- morgolódtam. Az már más kérdés, hogy nem is emlékszem ilyen ruhákra a gardróbban...

- Kicsim, ne nyafogj, mert egyrészt te bíztad rám az öltözködésedet, másrészt most nem is vagy annyira kiöltözve...- rémülten tágra nyíltak a szemeim, mire elnevette magát.- Csak vicceltem, nyugi!

- Helyes... Na de én nekem most mennem kell, mert ugye van, aki jár iskolába is.

- Ember, ha majd lesz férjed, meglátod, hogy milyen unalmas iskolában punnyadni, mikor csinálhatsz mást is- célozgatott, mire megforgattam a szemem.

- Ti éjszaka is éppen elég aktívak vagytok. Na de most tényleg mennem kell, sziasztok- és már mentem is a garázsba. Szinte ott töltök el minden szabadidőmet, mert szeretem javítgatni az autókat, és a mieinken nyugodtan kísérletezhetek.


Már az ebédlőbe mentem Mike, Ben, Jessica és Angela társaságában. Egész jó volt ez a nap, csak unalmas. És az se tetszett nagyon, hogy minden óra elején kihívtak, hogy menjek és beszéljek magamról. Na meg persze elmehettem volna vadászni is. Csak tegnap annyira elmélyültem egy könyvben, hogy mire letettem, besötétedett, akkor meg már nem volt kedvem. Természetesen csak állatokra vadászunk a húgommal -mert hogy én vagyok az idősebb-, és James-szel.
Bent leültünk egy jó nagy asztalhoz és azonnal mindenki csacsogni kezdett, de nekem pont rálátás nyílt egy asztalra, ahol öten ültek, mozdulatlanul, és maguk voltak a megtestesült gyönyörűség. Tudtam, hogy ez mit jelent, és emiatt csak  őket bámultam. Angela halkan felkuncogott mellettem.
- Mi van?- kérdeztem én is mosolyogva, miközben továbbra is őket néztem. Hirtelen az egyik rám kapta a szemét.
- Látom észre vetted a Cullenéket- jelentette ki. Ők Cullenék? Gondolhattam volna. Aro mesélt nekünk egyszer róluk, mikor még nagyon picik voltunk. Mindössze egyszer hallottuk a történetüket, és azóta állati véren élünk.
- Igen- bólintottam. Délután tényleg el kell mennem vadászni. Nagyon kapar a torkom.- Hogy hívják őket?
- A szőke lány Rosalie. Neki a párja Emmett, aki mellette ül. Furcsák, mert mindkettőjüknek Dr. Cullen és Mrs. Cullen a nevelőszülője, de mindegy, jól mutatnak együtt. Emmett mellett ül Jasper, Ő is nagyon furcsa, persze mindegyik az. Jasper párja Alice, a kis fekete hajú. És az egyetlen facér pasi Edward közülük. És ahogy látom, téged néz- fejezte be, majd visszafordult az ebédjéhez. Én inkább nem ettem, mert csak fájt volna tőle a gyomrom.
Úgy döntöttem, hogy nem próbálom megismerni őket, mert Aro azt mondta, hogy semmilyen vámpírral ne álljunk szóba, és csak szóljunk ha segítségre van szükségünk.


Délután, mikor hazaértem letettem a cuccaimat és azonnal átöltöztem egy farmerba, majd bedugtam a zsebembe az mp5-ömet és kiugrottam az ablakomon.
Úgy döntöttem, hogy előbb vadászok, aztán utána futok egyet. Utána úgy sem tudok majd aludni.
Victoria és James elutaztak, úgyhogy most két hónapig egyedül leszek itthon. Ez amolyan második nászút féleség nekik. De nem baj, legalább csendben el tudok aludni esténként és nem kell a szomszéd szobából jövő hangokat hallgatnom.
Alig végeztem a vadászattal, valaki hátulról rám ugrott, és erősen tartott. Basszus, ki ez?!
- Jasper! Engedd el!- hallottam meg egy hangot valahonnan mögülem. Szóval Jasper. Jasper még megkeserüli ezt.
Közben ez a Jasper leszállt rólam, és valaki felém nyújtotta a kezét. Ajánlom ennek a Jasper-nek hogy ne Ő legyen az.
- Köszi- küldtem egy mosolyt "megmentőm" felé, miközben eleresztettem a kezét.
- Szóval mi vagy te?- jött egy kérdés megint mögülem. Megfordultam, és ott állt előttem ez a Jasper.
- Először is semmi közöd hozzá. Másodszor pedig ne legyél mindig mögöttem, mert egy idő után meg fogom unni!- közöltem vele, majd megint a "megmentőm" felé fordultam.

Hamarosan érkezik a 2. fejezet ;)
Daphne