5. fejezet

5. fejezet

 ... egy hideg kéz ért az enyémhez, és erőteljesen húzni kezdett. Ó, miért mentem én késve az órára? Akkor most nem az üres folyosón bolyonganék... Jasperrel? Jézusom, ennek nem lesz jó vége. De mégis olyan jó, mikor hozzám ér...

- Jasper, hagyj békén, kérlek!- könyörögtem, rángattam a karom, de nem engedett el. Végül feladtam. Ezen úgyis túl kell esni, nem bujkálhatok örökké.

- Rendben, csak azt mondd meg, hogy hová viszel- kértem lemondóan.

- Mit szólnál az erdőhöz?- kérdezte egy aranyos, kisfiús mosoly kíséretében. Szívem nagyot dobbant, és fel is gyorsult. Isten az égben, te kínzol.

Ezután nem is nagyon ellenkeztem neki. Mikor az erdőbe értünk, szembe fordult velem. Ugyanúgy elmosolyodott, ahogy az előbb is, mire ugyanaz volt a reakcióm. Elpirultam. Körbe pillantottam magam körül, hátha találok valamit, ami el tudja terelni a figyelmemet, de semmi különös nem volt, így hát leültem a földre a színes levelek közé. Szeretem az őszt, mert nagyon szép évszak.

- Nos, miért rángattál ki ide?- kérdeztem, mikor lenyugodtam.

- Csak hogy megkérdezzem, hogy mi van köztetek Edwarddal- közölte magától értetődően.

- Normális párkapcsolat.

- Szóval neki adtad magad?- kérdezte szomorúan. A földet fixírozta, én pedig hirtelen nem tudtam mit felelni.

- Igazából... semmi közöd hozzá.

- Tényleg?- kérdezte. Olyan gyorsan mozgott, hogy alig érzékeltem, mikor mozdult és fölém került. A kezeivel támaszkodott a földön, hogy ne nehezedjen annyira rám, majd minden előzmény nélkül száját az enyémre nyomta. Eleinte ellenkeztem, majd újból elgyengített az a gyengéd, aranyos csók, amit adott nekem. Az akaraterőm abban a pillanatban szertefoszlott, és másra nem tudtam gondolni,  csak Jasperre, és amit éppen csináltunk. Kezeimet automatikusan a nyaka köré fontam, Ő pedig az oldalamat simogatta, majd egyszer csak elkezdte felfelé tűrni a felsőmet. Már szinte teljesen levette rólam, mikor egy kéjes sóhajt hallattam..., majd hirtelen kaptam észbe, pont mint az első alkalommal. Fejbe vágott, hogy mit készültem csinálni vele.

- Te mocskos disznó- sziszegtem felé, miközben magamra kaptam a pulóverem.- Csak a testem kell neked, mi? De ez az, amiből nem kapsz!

- Tévedsz- hajolt újból közelebb, de most nem részegített meg a közelsége. Egyszerűen ellöktem magamtól, és hátrébb léptem. Mi az, hogy tévedek? Csak én tudom, hogy nem leszek az övé...
- Szerinted tévedek?- vontam fel a szemöldököm.
- Mármint nem arra mondtam hogy tévedsz... Hanem hogy nem csak a tested érdekel- jött zavarba rögtön. Aztán elnevettem magam. A helyzet abszurdságán.
- Nevetségesek vagyunk, de főleg te.
- Ezt hogy érted?- kérdezte.
- Hát úgy, hogy a... fiúm a te öcséd és a legjobb barátnőm a te párod. És te egyfolytában engem... hát szóval engem csókolgatsz. Szokj le róla, jó?
- Nem tehetek róla... Mióta megláttalak, Alice nem érdekel.
- Akkor keresd a társaságát- javasoltam, mire megint úgy mosolygott rám. A térdem megroggyant. Lehet, hogy Edward a szerelmem, és imádom, ha velem foglalkozik, de Jasper másképp hat rám. Őt nem szeretem annyira, viszont úgy vonz engem, mint a mágnes.
Már éppen összeestem volna- megjegyzem ezt mind egy mosollyal érte el...-, mikor megéreztem a kezeit. A bőröm bizseregni kezdett, ahol hozzám ért. Lesütöttem a szemem.
- Haza megyek!- jelentettem ki, mert elég cikis volt a helyzet.
- Oké. Mit szólnál egy találkozáshoz?- kérdezte szégyenlősen. Annyira aranyos, de nem szabad elvarázsolnia... egy kis hang a fejemben azt suttogta, hogy már megtette.
- Re..... Ha nem tudnád, Edward párja vagyok- mondtam inkább, mert tulajdonképp a 'Rendben' jött a nyelvemre.
- De egy találkozás nem jelent semmit, csak megismerjük egymást.
- Nem hiszem, hogy...
- Gondold át. Ha mégis úgy döntenél, hogy van kedved hozzá, akkor gyere az ahhoz a réthez, ahol egyszer már jártunk együtt a családdal- kacsintott rám, mire megint feldübörgött a szívem, de inkább elindultam a parkoló felé.


Délután azt mondtam Edwardnak, hogy vadászni megyek, de úgy döntöttem, hogy elfogadom Jasper ajánlatát. Akartam, hogy velem legyen. Hiányzott.
Nem akartam szagnyomot hagyni, hiszen akkor követhettek volna, és gondosan be is kapcsoltam a pajzsomat, majd Jasper köré is vontam. Tehát kocsiba ültem, és elindultam arra.
Mikor odaértem, Ő még nem volt ott. Felültem a motorháztetőre, és úgy vártam. Hamarosan meg is érkezett.
Sok mindenről beszélgettünk sötétedésig, elmesélte nekem a múltját, és én is meséltem neki részleteket az enyémről. Teljesen másnak tűnt, olyan emberinek.
Aztán nem is tudom hogyan történt, én az autó oldalának voltam támaszkodva, Ő pedig előttem állt. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és ajkaink újból találkoztak. Nem volt benne semmi követelőző, csak lágy volt, és tele volt elfojtott érzelmekkel, szenvedéllyel.
 Magamhoz öleltem mindkét kezemmel a hátánál, Ő pedig a nyakamat ölelte...
Nem ellenkeztem, csak átadtam magam a pillanatnak, és élveztem a csókunk varázsát, a bizsergést, ami átjár.
Percekig, talán órákig voltunk így, néha-néha elszakadva egymástól levegőt venni, majd  a homlokát az enyémnek döntötte. Az egész olyan romantikus volt, hogy belesajdult a szívem, mikor arra gondoltam, hogy haza kell mennem. Még jobban szorítottam magamhoz, és nem is állt szándékomban elengedni, de aztán kénytelen voltam.
- Haza kell mennem...- sóhajtottam bánatosan.
- Nekem is- közölte. Úgy éreztem hirtelen magam, mint egy aljas áruló. Úgy éreztem, megcsaltam Edwardot. 

A nevem Daphne, és valószínűnek tartom, hogy utáltok. Ezt a fejezetet én írtam, és bocsánatot szeretnék kérni, amiért nem hoztuk előbb :$ Én csak hétvégén jutok géphez, Lily meg... hát Ő Lily, és így szeretjük, feledékenyen :D
Annyira nem lett jó, de háát... :))  Szóval itt a fejezet. xD Szokjátok meg, hogy bármiről tudok órákat beszélni, még egy egyszerű dologról is.
Daphne&Lily