8. Fejezet

8. Fejezet

... A hátát simogatva húztam magamhoz közelebb. Csókunk pedig egyre jobban kezdett elfajulni. Hevesen faltuk egymást, aztán egyszer csak az ölébe ültetett, leszedte rólam a pólóm és úgy simogatott tovább. Majd ajkai elindultak lefelé a nyakamon s közben én is levettem az ő fölsőjét. lehámoztuk egymásról a nadrágot is, így már csak fehérneműben simultunk egymáshoz. Tovább haladt lefelé, de én visszahúztam számra. Már csak egy szakadást hallottam, ahogyan szétszakította a melltartóm. Szorosan öleltük egymást és Jazz hátradöntötte a vezetőülést, végigdöntött rajta és fölém gördült. Végül lekerültek az utolsó ruhadarabok is és szenvedélyesen egyesültünk és hajszoltuk egymást a gyönyörig ...

Utána, mindketten kapkodva vettük a levegőt és továbbra is öleltük egymást. Időbe telt, mire rendesen lélegeztünk, kezdtek gondolataim kitisztulni. Hirtelen öntött el a bűntudat és a magamtól való undorodás. Ahogy minden újra az eszembe jutott elkezdtem felvenni a még épp ruháim.
- Most meg mit csinálsz? - nézett rám kíváncsian Jazz.
- Öltözöm, nem látod? - válaszoltam kicsit ingerülten.
- De miért?
- Mert idióták voltunk én meg egy hülye r*banc vagyok.
- Nem vagy az!
- Áhh, nem? Lefeküdtem a legjobb barátnőm szerelmével, aki nem mellesleg a párom bátyja.
- De, ami történt, az előbb...
- Azt szépen elfelejtjük!
- De hát ...
- Nincsen de! Öltözz fel, a kocsit meg hagyd itt! Kösssz. - mondtam és gyorsan kiszálltam az autóból és hazamentem. Annyira szörnyű volt ez az egész. Hogy tehettünk ilyet? De olyan jó volt ... Annyira már volt, mint Edwarddal, sokkal szenvedélyesebb, követelőzőbb, nem pedig gyöngéd és óvatos. Egyszerűen hihetetlen, hogy én képes voltam ezt tenni Edwarddal. Nem tudom elhinni, hogy megcsaltam és pont Jasperrel. Amint hazaértem, lezuhanyoztam, hogy lemossam magamról ennek a szörnyű tett súlyát, de nem tudtam. Hogy is tudtam volna? Így végtelen bűntudattal bújtam be az ágyamba. Eleinte gondolkodtam, de hirtelen álomba merültem.

Arra ébredtem fel, hogy csörög a telefonom. Így csukott szemmel tapogattam a mobil után s vettem fel.
- Igen? - szóltam bele álmosan.
- Szia Bella, aludtál? - szólt bele Alice.
- Igen, de már mindegy. Miért hívtál?
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vásárolni.
- Most? - tettem fel a hülye kérdést.
- Nem, holnap után kis kedden. Persze, hogy most.
- Jól van na! Még félig alszom.
- Azt hallom.
- Van rá bármilyen esélyem, hogy ne kelljen mennem? - erre mondják, hogy a remény hal meg utoljára ...
- Nincs. Szóval tíz perc múlva ott vagyunk érted.
- Kik ... - kérdeztem volna, ha nem teszi le. Hova lett a jó modor kérem? Na mindegy, erre most nincs időm. Gyorsan felvettem egy kényelmes szürke csőszárú farmert meg egy pólót. Épp akkor kezdtem el enni az almám, amikor csöngettek, így az almával a számban felvettem a kabátom meg egy cipőt és kiléptem az ajtón, ahol Edward várt.

- Hallom a kicsit idegesítő törpe felébresztett. - húzta ajkait félmosolyra.
- Igen. Még pihenni sem hagy. - mosolyogtam rá s egy gyors csókot váltottunk, ugyanakkor nem tudtam a szemébe nézni, azok után, amit tettem.
- Minden rendben Édes? - nyúlt állam alá és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Igen Drágám, csak még kicsit fáradt vagyok. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. - mondta, majd kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját én pedig beültem. De amikor hátrafordultam, nem csak Alice volt ott, hanem Jasper is. Próbáltam nem mutatni, hogy most mennyire nem akarom, hogy itt legyen, ezért mosolyogva köszöntem nekik. Alice az egész utat végig beszélte, mi pedig csöndben hallgattuk, de azért én néha valamit közbe szúrtam, nehogy az legyen, hogy rá sem figyelek. Hála Edward vezetési stílusának, hamar a plázához értünk, én pedig próbáltam felkészíteni magam, erre a vásárlásra négyesben ...

Mindenkinek Sikerekben gazdag Boldog Új Évet Kívánunk!
Daphne & Lily

7. fejezet

7. fejezet

- Nos, akkor mire vársz?- dörzsölgette izgatottan a tenyerét Emmett.

- Tapsra- kacsintottam, mire elkezdett örült módjára tapsolni. Áá, ez hülye. Mindegy. Egy utcsó csókot nyomtam Edward ajkaira, majd Jasper felé fordultam. Újból küldött felém egy olyan igazi, Jasperes, térdrogyasztó mosolyt. Úristen. Ezt büntetni kéne.

Végül is támadóállásba helyeztem magam, de nem vetettem rá magam, viszont elkezdtem kerülgetni, keresve egy olyan pillanatot, amikor nem figyel. Ilyen viszont nem volt, úgyhogy nyíltan támadtam.

Az egész olyan volt, mint egy őrült tánc, amiben egymás ellen vagyunk, mégsem érünk úgy igazán egymáshoz, viszont tele van szenvedéllyel.

Kezdtek eluralkodni rajtunk az érzések, és már kezdett az egész nem is bunyó lenni... Nem figyeltünk, csak egymás közelségét kerestük, így hamar leszorítottam a földre, és győztem.

Jasper elismerően mosolygott rám, Edward pedig büszkén ölelt meg. Eléggé koszos lettem.

- Haza megyek átöltözni és lezuhanyozni- mondtam Ednek, majd egy búcsúcsókot nyomtam az ajkaira.

Otthon rögtön beálltam a zuhany alá, alaposan lemostam magamról minden mocskot, majd egy szál törülközőben mentem vissza a hálószobába... ahol Jasper volt elnyúlva az ágyon, teljes tisztaságban.

- Hát te meg mit csinálsz itt?- kérdeztem meglepetten.

- Vártam rád. Hiányoztál- jött oda hozzám. Lehajolt és megcsókolt. Olyan lágyan és szívmelengetően, térdrogyasztóan és szenvedélyesen, hogy a szívem belesajdult. Ilyenkor elhittem, hogy ez helyes, hogy mi összetartozunk... hogy szeretem.

Aztán a csók véget ért, az érzések szertefoszlottak, az illúzió eltűnt.

- Megyek és felveszek valamit..- mondtam, majd belibbentem a gardróbomba. Felvettem cicanadrágot és egy fehér tunikát, majd visszamentem Jasperhez.

- Itt is vagyok.

- Látom. És gyönyörű vagy, mint mindig- bókolt, mire elpirultam.

- Tudod, hogy mi nem lehetünk együtt...- suttogtam, mikor már egy ideje feküdtem a karjaiban.

- Ez a legszebb az egészben. Varázslatos, titokzatos... igazi tündérmese- suttogta vissza. Könnyek gyűltek a szemembe, és lassan végigcsurogtak az arcomon. Szóval Ő így éli meg?

Ez egyszerre volt szívszaggatóan gyönyörű és nyomorúságosan fájdalmas.

- ..és gyönyörű, akár csak te.

- Kérlek... kérlek, ne mondj ilyeneket- bújtam még jobban hozzá, kiélvezve a pillanatot. Marcus sokszor emlegette nekünk, hogy élvezzünk ki minden egyes pillanatot az életben, mindegy, hogy milyen az, kivel, hol, mikor, hogyan. És az életünk soha nem lesz üres. Egyedül ilyenkor csillogott valami más is a szemében, mintha a múltat élné meg újra és újra.
Így tettem most is, és nem érdekelt, hogy mit fogok érezni. Az a jövő zenéje, a mostani pillanat a legfontosabb.

Jasper nem sokkal később úgy döntött, haza megy, én pedig ott maradtam egyedül. Nem sokkal utána jött Edward.

Az aznap éjjel tele volt mély érzelmekkel, szenvedéllyel, szeretettel... és bizonygatással. Be akartam bizonyítani, hogy én szeretem Őt, csak Őt, mindörökké.

Nem tudom, kinek akartam jobban bebizonyítani, Edwardnak szavak nélkül, vagy magamnak... De tény, hogy így volt.

Álmomban Edward és Jasper értem harcoltak, és én hiába kiabáltam, ordítottam, nem álltak le. Nem tehettem semmit. A végére mindketten meghaltak, és én egyesegyedül maradtam az erdőben, zokogva. Az egészben talán az kavart fel a legjobban, hogy mennyire valóságos volt. Átéltem minden egyes érzést, és főleg a vége volt ijesztően valóságos.

- Minden rendben, kedvesem?- kérdezte Edward, mikor éjjel végre valahára felébredtem. Mondtam volna, hogy igen, de akkor hazudtam volna. Viszont beszélni sem akartam neki az álmomról, mert féltem, hogy elveszítem, akár az álmomban. Azt nem élném túl.

- Ígérd meg, hogy soha nem hagysz el- suttogtam a bőrébe. 

- Persze, hogy nem hagylak el, hisz... szeretlek- mondta ki. Melegséggel töltötte el a szívem.

- Szeretsz?- szipogtam.- Én is szeretlek. Nagyon, nagyon... örökké. Bármi történjék is- ígértem neki. Valóban így éreztem. Hiába volt ott Jasper is, Edward iránt a szerelmem tartós és igazi, csak gyenge vagyok ahhoz, hogy el tudjam veszíteni Jaspert, de Edward elvesztésébe belehalnék.

- Mi történt?

- Nekem elég, hogy megígérted az örök szerelmed. Ettől megnyugodtam- mondtam, és valóban így éreztem.

Így, összebújva Edwarddal aludtam el újra, és most már nyugodtabb álmom volt, magamat láttam Edwarddal egy réten, kettesben. Ő egy öltönyben volt... én pedig egy menyasszonyi ruhában.

Mikor felkeltem, teljesen biztos voltam benne, hogy ez valahol a jövőben benne lesz. Benne kell lennie. 

A napok teltek, de Jasperrel nem akartam többé találkozni. Nem szabad vele lennem, mert Edward a mindenem.

A garázsban voltam éppen, az autóm hátsóülésén ültem, és cigarettáztam. Füves cigi. Nem oldja meg a gondokat, de segít egy kicsit kikapcsolódni és a kérdéseket is elfelejtem.

Kezdett hatni az anyag. Kicsit fura volt, mert már nagyon régen nem csináltam ilyet, utoljára évekkel ezelőtt Félixxel, Demetirvel és Jane-nel. Fura, de ha megfelelő a mennyiség, hat a vámpírokra is.

Valahonnan előbukkant Jasper. Ó a fenébe, mindig a legjobbkor.

- Bella?! Te kiütötted magad?- hüledezett. Ó Istenem... mit parázik? Csak egy nyomorult szál cigi. Megkínálom Őt is.

- Kérsz? Hat ám rád is majd- kacsintottam. Jasper először vonakodott, de aztán csak beleegyezett.

Néztem, ahogy elszívja, majd lassan kezdi Ő is "jól" érezni magát.

Nem is tudom hogy történt, egyszer még együtt vihogtunk, aztán megcsókolt, átölelte a nyakamat, én pedig Őt...

Különösebben nem fűznék hozzá semmit. Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánunk! Sajnos ide nem jutott időnk novellát írni... :/
Daphne&Lily :) 

6. Fejezet

6. Fejezet

Szörnyű bűntudatom volt, minden alkalommal, amikor Jasper-rel titokban találkoztunk, de nem tudtam nem elmenni. Igen, azóta a találkozás óta a réten, 2-3 naponta találkozunk ott. Mindezt feltűnés nélkül, ugyanis idáig senkinek sem tűnt fel. Nem tudom, Jasper mit mond otthon, de én próbálom arra az időre tenni a találkáinkat, amikor nem éppen Edward-dal vagyok. Alice pedig pont azóta a nap óta rágja a fülem, hogy meséljem el, hogy mi történt Edward és köztem. És mivel már kezdem feladni, hogy húzzam halasszam a dolgot, ezért megbeszéltük, hogy ma elmondom neki az erdőben, hogy ne mi legyünk a fő téma a családban...

Nem vagyok túlzottan felvillanyozva ettől a beszélgetéstől. Bár imádom Alice-t, de akkor is, ez a mi magánügyünk, de mégis csak a legjobb barátnőm, neki csak el kell mondanom. Megérkezve a Cullen-villába Edward-ot egy lágy csókkal köszöntöttem, ugyanis ma nem töltötte nálam az éjszakát. Alig, hogy elváltunk egymástól Alice már el is kezdett kiráncigálni az erdőbe, nem akartuk, hogy bárki is meghalljon minket. Elég messzire bementünk az erdőbe, majd leültünk egy farönkre. Bár ez igazából egy vámpírnak nem nagy távolság, de hát...
- Na? - nézett rám izgatottan, mint egy pletykás csaj a suliban, aki a legújabb híreket várja.
- Mire is vagy pontosan kíváncsi? - kérdeztem, félve a választól.
- Mindenre - vágta rá gondolkodás nélkül.
- Nos hát, voltunk moziba, megnéztünk egy egész jó filmet, aztán elvitt vacsizni, ez olyan kedves volt tőle. Aztán egy csomót beszélgettünk mindenről otthon. Remek nap volt- mosolyogtam az emlékeken, és reméltem, hogy Alice beéri ennyivel, de ezen reményem sajnos hamar szertefoszlott.
- Egész éjjel csak beszélgettetek, és ezért nem jött haza? - húzta fel szemöldökét hitetlenül.
- Hát, nem egészen- mondtam zavartan.
- Akkor, akkor? - siettetett csillogó szemekkel.
- Hát, véletlenül rányitottam, amikor fürödni akart... - feleltem, és éreztem, ahogy arcom érett paradicsommá változik.
- Ééés? - toporzékolt, mint egy kisgyerek.
- És hát megtörtént na! - mosolyogtam, erre ő halkan felsikkantott.
- Na és milyen volt?
- Nagyon jó volt. És reggel is olyan kis édes volt- haraptam számba, ahogy megjelent néhány  részlet, és elfordultam Alice-től, de ekkor megpillantottam egy ismerős arcot az egyik fán. Dühösen, feketén izzó szemébe néztem, és vártam, mit reagál, de Jasper csak megfordult és visszament. Kicsit aggódtam, hogy nem csinál-e valami hülyeséget dühből. De mivel drága barátném nem vette észre őt, ezért még egy darabig beszélgettünk, majd mi is visszamentünk a házhoz, de a ház előtt megdöbbentő látvány fogadott. Jasper és Edward harcoltak.


Hirtelen öntött el az aggodalom, nem tudtam, mégis mi folyik itt. És hirtelen, csak egyetlen dolog jutott eszembe, hogy azért verekedtek össze, mert kitudódtak a titkos találkozóink. Nem akartam, hogy bármelyiküknek is bántódása essen, főleg nem miattam.
- Mégis mi folyik itt? - kérdeztem kicsit sipítozós hangon, erre mindkét fiú rám kapta a tekintetét és elmosolyodtak. Most komolyan, ebben mi olyan mulatságos? Vagy csak én nem értem a viccet?
- Édesem, csak játszunk- jött ide hozzám Edward és lágyan megcsókolt.
- Játszatok? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, és megöleltem.
- Igen, csak játék-  húzta ajkait féloldalas mosolyra.
- És miről szól a játék? Melyikőtöknek esik baja előbb? - tettem csípőre kezem és durcásan néztem rá.
- Nem Bella, addig folytatódik a játék, míg egyikünk fel nem adja- magyarázta Jazz rám mosolyogva.
- És ebbe mégis mi a lényeg? -értetlenkedtem, mert most komolyan, ebben mi a jó? Oké, azt értem, hogy vannak, akik imádnak harcolni, mint otthon Félix és Demetri, de hogy ők is ilyenek! Ezen jót mosolyogtam, ugyanis otthon mindig én vagyok az ellenfelük, részben, mert általában nekem van idegzetem a hülyeségeikhez, részben pedig, mert jómagam is egész jól tudok harcolni.
 
- Min mosolyogsz? - nézett mélyen szemembe Edward.
- Semmin Drágám, csak eszembe jutottak a "testvéreim" - erre érdeklődés csillant párom szemében.
- És honnan jutottak eszedbe?
- Arról, hogy ők is imádnak harcolni és ahogy látom ti is- nevettem.
- De nem azt mondtad, hogy csak egy nővéred van? - kérdezte Ed.
- De igen, de van három bátyám, vagyis csak olyanok, mintha a tesóim lennének, legalábbis jobb esetekben- nevettem.
- És rosszabb esetben?
- Rosszabb esetben idegesítő hülyék- doromboltam hozzá bújva. Mindketten megfeledkeztünk a többiekről, míg egy fa ki nem dőlt nem messze tőlünk. Erre mindketten felnéztünk, és fánál Emmet ült, ezért a másik irányba néztünk és megpillantottuk Jasper önelégült képét.
- Na akkor folytatjuk Edward, mert Emmett most nem tud lekötni? - nevetett.
- Persze tesó- egyezett bele.
- Hajrá Drágám! - csókoltam meg és mosolyogtam rá. Rögtön folytatták is a harcot. Most már nyugodtan figyeltem, ahogy védekeznek és támadnak. Edwardon látszott, hogy ő a gyorsaságára és a képességére támaszkodik, de Jasper viszont sokkal taktikusabbnak látszott, jobban tudott védekezni. Volt benne valami veszélyes, ahogy mozgott, mint egy ragadozó, nem mintha nem lenne az, hisz vámpír... Végül is Edward a földre szorította Jaspert és már állt volna fel, mint aki jól végezte dolgát, de Jasper hirtelen a karjánál fogva arccal a földbe nyomta.
 
- Én nyertem öcskös- nevetett és elengedte őt, én pedig Edwardhoz siettem.
- Jó voltál, csak nem figyeltél oda rá- mosolyogtam és lesimítottam arcáról a földet.
- Várjunk csak, amióta itt vagy nem is harcoltunk! - nézett rám Emmett, persze, ki másnak tűnt volna fel? Csak Ő figyel oda ilyen hülyeségekre. És amúgy is, egy lánnyal harcolni? Amúgy is tudatában van a képességeimnek, na de ilyet?
- Nem, miért is?
- Mert ezzel beavatnánk a családba. Egy kis bunyóval- dörzsölte tenyerét. Jasper és Edward is rám kapta a pillantását.
- Milyen igaza van Emmett-nek!- mosolygott rám aranyosan Jasper. - Mondd csak, nem állnál ki ellenem? - kicsit féltem, attól, hogy mi lesz, ha elfogadom. Ugyanis harcban is van szenvedély, ahogy Demetri mondaná ...
- Hé! Hagyjátok békén Bellát! - szólt rájuk kedvesem.
- Rendben- csúszott ki a számon. Így már kénytelen vagyok vállalni a kockázatot ...

Kíváncsiak vagyunk vajon mit gondoltok mi sülhet ki ebből a kis harcocskából Jazzy és Bella között. Na mire tippeltek? 
puszi: Daphne és Lily

5. fejezet

5. fejezet

 ... egy hideg kéz ért az enyémhez, és erőteljesen húzni kezdett. Ó, miért mentem én késve az órára? Akkor most nem az üres folyosón bolyonganék... Jasperrel? Jézusom, ennek nem lesz jó vége. De mégis olyan jó, mikor hozzám ér...

- Jasper, hagyj békén, kérlek!- könyörögtem, rángattam a karom, de nem engedett el. Végül feladtam. Ezen úgyis túl kell esni, nem bujkálhatok örökké.

- Rendben, csak azt mondd meg, hogy hová viszel- kértem lemondóan.

- Mit szólnál az erdőhöz?- kérdezte egy aranyos, kisfiús mosoly kíséretében. Szívem nagyot dobbant, és fel is gyorsult. Isten az égben, te kínzol.

Ezután nem is nagyon ellenkeztem neki. Mikor az erdőbe értünk, szembe fordult velem. Ugyanúgy elmosolyodott, ahogy az előbb is, mire ugyanaz volt a reakcióm. Elpirultam. Körbe pillantottam magam körül, hátha találok valamit, ami el tudja terelni a figyelmemet, de semmi különös nem volt, így hát leültem a földre a színes levelek közé. Szeretem az őszt, mert nagyon szép évszak.

- Nos, miért rángattál ki ide?- kérdeztem, mikor lenyugodtam.

- Csak hogy megkérdezzem, hogy mi van köztetek Edwarddal- közölte magától értetődően.

- Normális párkapcsolat.

- Szóval neki adtad magad?- kérdezte szomorúan. A földet fixírozta, én pedig hirtelen nem tudtam mit felelni.

- Igazából... semmi közöd hozzá.

- Tényleg?- kérdezte. Olyan gyorsan mozgott, hogy alig érzékeltem, mikor mozdult és fölém került. A kezeivel támaszkodott a földön, hogy ne nehezedjen annyira rám, majd minden előzmény nélkül száját az enyémre nyomta. Eleinte ellenkeztem, majd újból elgyengített az a gyengéd, aranyos csók, amit adott nekem. Az akaraterőm abban a pillanatban szertefoszlott, és másra nem tudtam gondolni,  csak Jasperre, és amit éppen csináltunk. Kezeimet automatikusan a nyaka köré fontam, Ő pedig az oldalamat simogatta, majd egyszer csak elkezdte felfelé tűrni a felsőmet. Már szinte teljesen levette rólam, mikor egy kéjes sóhajt hallattam..., majd hirtelen kaptam észbe, pont mint az első alkalommal. Fejbe vágott, hogy mit készültem csinálni vele.

- Te mocskos disznó- sziszegtem felé, miközben magamra kaptam a pulóverem.- Csak a testem kell neked, mi? De ez az, amiből nem kapsz!

- Tévedsz- hajolt újból közelebb, de most nem részegített meg a közelsége. Egyszerűen ellöktem magamtól, és hátrébb léptem. Mi az, hogy tévedek? Csak én tudom, hogy nem leszek az övé...
- Szerinted tévedek?- vontam fel a szemöldököm.
- Mármint nem arra mondtam hogy tévedsz... Hanem hogy nem csak a tested érdekel- jött zavarba rögtön. Aztán elnevettem magam. A helyzet abszurdságán.
- Nevetségesek vagyunk, de főleg te.
- Ezt hogy érted?- kérdezte.
- Hát úgy, hogy a... fiúm a te öcséd és a legjobb barátnőm a te párod. És te egyfolytában engem... hát szóval engem csókolgatsz. Szokj le róla, jó?
- Nem tehetek róla... Mióta megláttalak, Alice nem érdekel.
- Akkor keresd a társaságát- javasoltam, mire megint úgy mosolygott rám. A térdem megroggyant. Lehet, hogy Edward a szerelmem, és imádom, ha velem foglalkozik, de Jasper másképp hat rám. Őt nem szeretem annyira, viszont úgy vonz engem, mint a mágnes.
Már éppen összeestem volna- megjegyzem ezt mind egy mosollyal érte el...-, mikor megéreztem a kezeit. A bőröm bizseregni kezdett, ahol hozzám ért. Lesütöttem a szemem.
- Haza megyek!- jelentettem ki, mert elég cikis volt a helyzet.
- Oké. Mit szólnál egy találkozáshoz?- kérdezte szégyenlősen. Annyira aranyos, de nem szabad elvarázsolnia... egy kis hang a fejemben azt suttogta, hogy már megtette.
- Re..... Ha nem tudnád, Edward párja vagyok- mondtam inkább, mert tulajdonképp a 'Rendben' jött a nyelvemre.
- De egy találkozás nem jelent semmit, csak megismerjük egymást.
- Nem hiszem, hogy...
- Gondold át. Ha mégis úgy döntenél, hogy van kedved hozzá, akkor gyere az ahhoz a réthez, ahol egyszer már jártunk együtt a családdal- kacsintott rám, mire megint feldübörgött a szívem, de inkább elindultam a parkoló felé.


Délután azt mondtam Edwardnak, hogy vadászni megyek, de úgy döntöttem, hogy elfogadom Jasper ajánlatát. Akartam, hogy velem legyen. Hiányzott.
Nem akartam szagnyomot hagyni, hiszen akkor követhettek volna, és gondosan be is kapcsoltam a pajzsomat, majd Jasper köré is vontam. Tehát kocsiba ültem, és elindultam arra.
Mikor odaértem, Ő még nem volt ott. Felültem a motorháztetőre, és úgy vártam. Hamarosan meg is érkezett.
Sok mindenről beszélgettünk sötétedésig, elmesélte nekem a múltját, és én is meséltem neki részleteket az enyémről. Teljesen másnak tűnt, olyan emberinek.
Aztán nem is tudom hogyan történt, én az autó oldalának voltam támaszkodva, Ő pedig előttem állt. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és ajkaink újból találkoztak. Nem volt benne semmi követelőző, csak lágy volt, és tele volt elfojtott érzelmekkel, szenvedéllyel.
 Magamhoz öleltem mindkét kezemmel a hátánál, Ő pedig a nyakamat ölelte...
Nem ellenkeztem, csak átadtam magam a pillanatnak, és élveztem a csókunk varázsát, a bizsergést, ami átjár.
Percekig, talán órákig voltunk így, néha-néha elszakadva egymástól levegőt venni, majd  a homlokát az enyémnek döntötte. Az egész olyan romantikus volt, hogy belesajdult a szívem, mikor arra gondoltam, hogy haza kell mennem. Még jobban szorítottam magamhoz, és nem is állt szándékomban elengedni, de aztán kénytelen voltam.
- Haza kell mennem...- sóhajtottam bánatosan.
- Nekem is- közölte. Úgy éreztem hirtelen magam, mint egy aljas áruló. Úgy éreztem, megcsaltam Edwardot. 

A nevem Daphne, és valószínűnek tartom, hogy utáltok. Ezt a fejezetet én írtam, és bocsánatot szeretnék kérni, amiért nem hoztuk előbb :$ Én csak hétvégén jutok géphez, Lily meg... hát Ő Lily, és így szeretjük, feledékenyen :D
Annyira nem lett jó, de háát... :))  Szóval itt a fejezet. xD Szokjátok meg, hogy bármiről tudok órákat beszélni, még egy egyszerű dologról is.
Daphne&Lily 

4. Fejezet

4. Fejezet

... a fürdőben ugyanis Edward állt anyaszült meztelenül és meglepetten nézett rám, én pedig nem bírtam levenni róla a szemem.

- Sajnálom, figyelnem kellett volna- dadogtam, szépen kidolgozott testét nézve. Isten az égben, vagy akárki, aki ennyire meg akar kínozni engem! A vágy kezdett elönteni, de én próbáltam ellen állni neki.
- Nem lett volna szabad, csak úgy elfoglalnom a fürdőt, csak elmentél, én meg gondoltam, bejövök addig és gyors lezuhanyozom. Hülye ötlet volt- mondta a hajába túrva.
- 'Asszem jobb, ha most megyek- mondtam, de egyáltalán nem ezt gondoltam, és amikor azokba a gyönyörűen csillogó aranybarna szemekbe néztem már nem érdekelt. Így ahelyett, hogy az ajtó felé mentem volna, odamentem hozzá, hevesen megcsókoltam, míg ő magához szorított és viszonozta hevességem...

Reggel kellemesen kipihenten ébredtem. És csak akkor tisztult ki minden a tegnap estével kapcsolatban, amikor megpillantottam Edward-ot, aki elgondolkozva nézett rám.
- Jó reggelt... - köszöntött halkan, miközben hátamat simogatta.
- Neked is - viszonoztam gesztusát zavartan az éjszakánkra gondolva. - Ami este történt... Én nem akartalak így letámadni, csak egyszerűen nem tudom, mi ütött belém...- na jó, persze hogy tudom, de ezt ne részletezzük, tettem hozzá magamban. - Én nem szoktam ilyen lenni - magyarázkodtam.
- Szóval megbántad?- kérdezte furcsa hanglejtéssel, és a szemében is mintha megcsillant volna a szomorúság.
- Nem, dehogy! Csak nem akarom, hogy egy erkölcstelen nőnek nézz, mert nem vagyok az, csak tegnap ahogy te... a fürdőben... Na jó, hagyjuk, ebből már úgysem jövök ki jól - húztam fejemre a paplant és elfordultam tőle. De alighogy elfordultam, hátulról átölelt és bebújt a takaró alá. Ölelése melegséggel töltött el, még hideg teste ellenére is.
- Nem gondoltam rólad semmi rosszat sem. Sőt mi több, nagyon imponált amit és ahogy csináltál- súgta fülembe, én pedig felé fordultam.
- Biztos? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Hát persze te kis butus- nevetett fel, és az orromra adott egy kis puszit, erre én is elnevettem magam és hozzábújtam, majd kis szíveket kezdtem rajzolgatni a mellkasára.
- Egyébként hány óra van?- kérdeztem pár perc elmúltával, de továbbra sem mozdultam ölelő karjából.
- Hét - mondta lehúzva fejünkről a takarót.
- Lassan készülődnünk kéne...- mondtam felsóhajtva, ugyanis olyan jó érzés volt a karjaiban lenni.
- Muszáj? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Ha gondolod, maradhatunk is, de akkor az elkövetkezendő fél évben mi leszünk a mókamester bátyád fő témája- mondtam mosolyogva.
- Ajj, miért van ilyen idióta bátyám?- tette fel a költői kérdést.
- Hát mert befogadtátok- ironizáltam nevetve.
- Szóval kinevetsz?- meresztett bánatos kölyökkutya szemeket.
- Nem, dehogyis Drágám- nyomtam egy lágy csókot ajkára, majd magam köré tekerve a takarót mentem a gardróbba, magamra kaptam valamit a konyhában is ettem gyorsan egy müzli szeletet. Végül pedig beültünk a kocsiba Edward-dal, hogy ő is felvegyen valami mást, mert amilyen pletykás népek járnak a suliba, biztos feltűnne nekik, ha ugyanaz lenne rajta, mint tegnap.


Szerencsére a Cullen-villa teljesen üresen állt, így Edward gyorsan felszaladt és felvett egy másik ruhát, majd gyorsan hajtottunk a suliba és pont becsengő előtt egy perccel be is értünk. És mivel első órám egy unalmas történelem volt, így lett időm gondolkodni. Az érzéseimen járt az eszem. Azon törtem a fejem, hogy mit érzek Edward iránt, valamint mi ez a zavaros érzés Jasper-rel kapcsolatban.
Imádom Edward csillogó szemeit, ahogy engem néz, a forró öleléseit, szerelmes csókjait de legjobban azt, hogy biztonságban érzem magam vele. Vele minden olyan egyszerű, mégis szép és nyugodt. Talán ez a szerelem, nem tudom, de ha rá gondolok, akkor melegség jár át, és rózsaszínben látom a világot.
Ugyanakkor ott van Jasper is. Azok a csábos mosolyok, amiket nekem küld, az a szenvedélyes csók, ami teljesen elvette az eszem. Ha a közelemben van, a hideg kiráz, mégis jó érzés vele lenni. Vonz benne az ismeretlen, hogy nem tudom, mire számítsak, másfelől viszont köztünk nem történhet soha semmi, lehet, pont ez az amiért csábít, vagy ahogy a régi mondás mondja: A tiltott gyümölcs mindig édesebb. De ezt én nem fogom megtudni. Egész órán ezeken forogtak az agytekervényeim, de előbbre nem jutottam. Majd kicsöngő után Edward-dal egymást ölelve sétáltunk a következő óránkra, de amilyen kicsi ez az iskola összefutottunk Alice-szel és Jasper-rel. Kerültem Jazz pillantását, mivel nem akartam feltűnést kelteni.


- Meséljetek, mi volt tegnap? - pörgött a mi kis duracell nyuszink. Mi csak egymásra néztünk és mosolyogva egy apró csókot váltottunk.
- Áh, igazán semmi. - mondta Edward.
- Igen, persze, én meg most jöttem le a falvédőről. Naa én vagyok a kedvenc kishúgod és a legjobb barátnőd, és nem vagytok hajlandóak elmondani? - vágott durcás képet.
- Na jó, majd elmesélek mindent, de nem adhatod tovább senkinek sem! - sóhajtottam fel, Edward pedig elnevette magát.
- Rendben van! - ölelt meg és tovább is mentek.
- Remekül megy a titok tartás. - röhögött Edward.
- Naa, te komolyan képes lettél volna tovább titkolózni előtte, amikor ilyen képet vágott? - néztem fel rá.
- Nem biztos, de azért megpróbáltam volna.
- Jól van na, neked volt időd kitalálni rá a megfelelő módszert, hogyan kerüld ki, amit akar, igaz?
- Hatékony módszer nincs.
- Remek, ezzel aztán sokat segítettél.
- Bocsi, de ami igaz, az igaz.
- Na majd én kitalálok valamit. - húztam ki magam büszkén, ő pedig elnevette magát.
- Kíváncsi leszek.
- Csak nem kételkedsz a képességeimben? - húztam fel szemöldököm kérdőn.
- Én hiszek bennük, de a húgoméban is.
- Oké, majd meglátjuk. - mosolyogtam és adtam neki egy gyors búcsúcsókot, ugyanis külön lesz óránk. Így mindketten mentünk a termünkbe, amikor ...

 Bocsánat, amiért csak most kerül fel a fejezet csak hát van aki rövid eszű ...
A találgatásokat szívesen fogadjuk! Puszi:
Daphne és Lily

3. fejezet

3. fejezet

...nem más volt, mint Edward. Még közelebb hajolt, és megtette végre azt, amire vártam: megcsókolt! Karjaimat a nyaka köré fontam, és még közelebb vontam magamhoz, hogy hozzápréselődjek.

 Tudom, hogy nem szabadna, hiszen Aro olyan számomra, mint az édesapám, és meg kellene fogadnom a tanácsát. Nem bízhatok a vámpírokban... de ez most nem számított.
 Mivel a tornaóránk is együtt volt, és ez lett volna az utcsó, ezért leléptünk együtt Cullenékhez. Mikor beértünk, mindenki - mivel mindenki otthon volt- meglepődve pislogott ránk, mire Edward mosolyogva emelte fel az összekulcsolt kezünket.
Az igazság az, hogy nekem még nem fejlődtek ki teljesen az érzéseim, mintha valami gátolná Őket. De idővel minden eljön. Csak tudni kell várni. És idő kell hozzá. Az meg nekünk van. Mindenki rögtön odajött gratulálni, csak egy arcon láttam, hogy nem teljesen örül ennek. Jasper. De miért?


Este fáradtságra hivatkoztam hazamentem, de valójában csak tisztázni akartam az érzéseimet. Meg hogy most hol is tartunk Edwarddal.
Úgy gondoltam, a legmegfelelőbb erre az, ha közben az autómon dolgozom. Át is öltöztem, majd a garázsba mentem, zenét kapcsoltam, és felnyitottam a motorháztetőt.
Már egy ideje ott görnyedtem, közben énekelgettem, éppen ezért váratlanul ért, mikor valaki megfogta a derekamat, és megfordított. Riadtan tekintettem fel az arcába.
- Jasper!- kiáltottam fel meglepetten, miközben próbáltam kimenekülni a fogságából. - Te meg mit keresel itt?
Csak nem eresztett. Ó a francba. Most mit csináljak?
- Téged- felelte tömören, miközben még közelebb hajolt. Ó, ezt ma már másodszor csinálják velem. Kellett nekem elköltözni Volterrából! Most nem kéne itt lennem...
Aztán ajkaink összeértek, és hirtelen elszállt minden akaraterőm, a térdeim megremegtek, és kezdtem örülni, hogy megtartott.
Nyelve végigsimított az alsó, majd a felső ajkamon, mire azok elnyíltak, és nyelve bebocsátást nyert a számba, hogy táncba hívja a nyelve az enyémet. Aztán hirtelen elszállt a köd, mikor eszembe jutott, mit is teszek.
Ellöktem magamtól, majd hátráltam egy lépést, miközben kapkodtam a levegőt.
- Te meg mi a jó büdös francot csinálsz?- vontam kérdőre idegesen. Itt csókolóztam a barátom testvérével. Nem nagyon válaszolt.
- Jó, csak menj innen...- lökdöstem ki az ajtón, majd gyorsan magamra zártam az ajtót.


Másnap Edwarddal kézen fogva sétáltunk a folyosón, és éppen az aznap délutáni programunkat beszéltük meg, mikor hirtelen Alice jelent meg előttünk.
- Szia!- ölelt át, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Alice! Jó, hogy látlak- mosolyogtam, mikor elengedett. Kicsit zavarban voltam. A tetejébe még megjelent Jasper is.
- Mi újság Alice?- kérdezte Edward. Szemlátomást nem tetszett neki, hogy megjelentek.
- Semmi, csak gondoltam köszönök Bellának. Már ez is baj?- lebiggyesztette az alsó ajkát, mire elnevettem magam.
- Nem, természetesen nem..
- Alice, mennünk kéne az óránkra- szólalt meg Jasper is. Attól függetlenül, hogy tegnap mi történt közöttünk, el kell ismernem, nagyon is szexi. Vagy éppen a tegnapi játszik közre?...
Miközben Alice-t tolta a lépcső felé gyengéden és aranyosan rám mosolygott és miközben Edward mondott még valamit, rám is kacsintott. Jézusom, tényleg nagyon helyes...

Ezután a találkozás után próbáltam a figyelmemet lekötni Edward-dal, minthogy Jasper-en és a tegnapi csókunkra gondoljak, de ez egyáltalán nem volt egyszerű, ugyanis majdnem minden szünetben váltottunk pár szót Alice-szel, és mindannyiszor elővette azt az édes mosolyát, aminek szinte képtelenség ellenállni, de én erős vagyok, így egyszer sem viszonoztam ezt a gesztusát. Ebédidőben pedig mind egy asztalhoz ültünk. És amilyen "szerencsés" vagyok pont Jasper és Edward közé kerültem. Eleinte nem történt semmi érdekes, Alice éppen arról próbált meggyőzni, hogy menjek el ma velük vásárolni. De szerencsére Edward nem engedett délutáni terveinkből, aminek igazán örültem. Nyugodtan csipegettem az ebédem és beszélgettünk, míg a kis pöttöm kicsit durcázott, hogy nem megyek velük. Míg egyszer csak egy kezet éreztem meg a lábamon. Kicsit megijedtem erre az érintésre, de valami bizsergést éreztem a lábamon, ahol hozzámért.  Pár másodpercig élveztem ezt a kellemes érzést, majd elhúztam a lábam, amikor rájöttem, hogy jóformán a fél suli itt van, közvetlen mellettünk a barátom és a legjobb barátnőm, aki nem mellesleg az ő barátnője.Szörnyen éreztem magam, hogy szeretem az érintését, és a csókját is. Legalább ezt ne tagadjam le magam előtt. És ahogy ezek szépen letisztultak a fejemben, szorosan Edward-hoz bújtam, hogy távolabb kerüljek Jasper-től. Ő pedig magához ölelt.

- Minden rendben Édesem? - kérdezte tőlem kedvesen.
- Persze, csak hiányzott az ölelésed. - magyaráztam meg és óvatosan, feltűnést elkerülve vetettem egy gyors pillantást Jasper-re, aki kicsit mintha dühösen nézett volna Edward-ra.
-Nem jössz át hozzánk? - kérdezte hirtelen Jasper.
- Igen, gyere, ha már vásárolni nem is. - nézett rám Alice azokkal a hatalmas könyörgő szemeivel, épp ezért én el is fordultam tőlük és Edward-ra néztem.
- Nem, mára már van programunk. - mondtam én.
- De utána még eljöhetsz hozzánk. - nézett rám Edward.
- Nem lehetne, hogy inkább hozzám mennénk, kettesben lehetnénk. - győzködtem, mivel nem akartam Jasper-rel találkozni.
- Ahogy te szeretnéd. - mosolygott.
- Mi az, Bella cica rosszalkodni akar? - röhögött Emm.
- Emm macika, ha rosszalkodni is szeretnék, ahhoz semmi közöd. - mosolyogtam angyalian.
- Na, nekem igazán beszélhetsz róla. Tudod az öcskös még igen csak kezdő, de én már profi vagyok. - vigyorgott mint a tejbe tök, míg Rose kupán nem vágta.
- Tudod engem nem érdekel, hogy ki mit oszt meg veled a MAGÁN életével kapcsolatban, de én nem veled fogok ezekről a dolgokról beszélni.
- Szóval van miről beszélni, ami azt jeleni, hogy ...
- Ami azt jelenti, hogy az öcséddel töltött perceimet nem fogom megbeszélni veled. - vágtam szavába.
- Menjünk órára Kicsim. - mondta nevetve Edward, amikor meghallottuk a jelzőt. 


Így is tettünk. Kézen fogva mentünk utolsó óránkra. Az óra hamar eltelt és ahogy megbeszéltük, mentünk moziba aztán még vacsorázni is elvitt, ami nagyon édes volt tőle. A délutánunk remekül telt és mivel lebeszéltem arról, hogy hazamenjen, ezért leültünk a nappaliba és beszélgettünk. Csak múltak a percek, így elég későn már én kezdtem fáradni, amit ő is észrevett.
- Azt hiszem, most már jobb lesz, ha megyek. - mosolyodott el és adott egy lágy csókot.
- Nem maradnál itt éjszakára? - kérdeztem, de csak utána esett le, hogy ez mennyire félre érthető volt. - Mármint nem úgy, csak aludni. - magyarázkodtam zavartan.
- De, szívesen maradok. - nevetett. Majd felkísértem a szobámba.
- Én először lezuhanyozok. - mondtam, és összeszedtem a váltásruhám, majd bementem a fürdőbe, de ott olyan látvány fogadott, amitől még a szívem is kihagyott egy ütemet ....

Nos, ennyi lenne a 3-ik fejezet, reméljük tetszett
De vajon mi is van a fürdőben? Jó kérdés ugye?
Daphne és Lily

2. fejezet

2. fejezet

 ***1 hét múlva***

Azután a vadászat után szívélyesebb fogadtatást kaptam Cullen-éktől. Még szerencséjük!  Egyre jobban megismertem őket, annak ellenére, hogy nem lenne szabad idegen vámpírokkal barátkoznom. Sőt, nem csak hogy összebarátkoztam velük, még magamról is elmeséltem nekik mindent. Kicsit ugyan máshogy viselkedtek velem, miután megtudták, hogy Volterra "hercegnője" vagyok. De azért szépen lassan megszokják ezt a helyzetet is. Ugyanakkor őket inkább az foglalkoztatja, hogy félig vámpír félig ember vagyok. Nem is tudom, mit vártam, amikor két orvos is van a családjukban? Így egész jól beilleszkedtem a suliba is. De a Cullen-ékkel kötött barátságom miatt sajnos kevesebb időm jutott az ember barátaimra.

Ma, mivel tanítási nap van, ezért kicsit álmosan kászálódtam ki az ágyból, s miután elvégeztem fürdőszobai teendőimet a gardróbomból kivettem egy fekete farmert és egy kockás inget. Ettem egy kis müzlit, majd a táskám vállamra kapva mentem az én kis gyönyörűségeimhez. Végül az én egyetlen szürke Volvo C30-asomba helyezkedtem el és száguldottam a suliba. Ahogy megérkeztem kiszálltam a suli parkolójában és pár perc múltával megérkeztek a Cullen gyerekek is. Mosolyogva mentem oda hozzájuk. Mindenkit üdvözöltem egy-egy öleléssel.
- Na hogy aludtál Belluska? - kérdezte hatalmas mosollyal a száján Emm.
- Remekül, tudod most, hogy nem kell a nővéreméket hallgatnom sokkal nyugodtabban alszom. De ahogy már pár százszor megkértelek, légy szíves ne szólíts Belluskának!
- Még csak 34-szer kérted, hogy pontosak legyünk - röhögött.
- Bocs, de van jobb dolgom is, mint azt számolni, hányszor mondom el ugyanazt. Egyébként meg szerintem Rose is jobban örülne, hogyha nem ezeket a kéréseimet számolgatnád- néztem rá angyalian mosolyogva, mire a nagy macin kívül mind nevettek.
- Ezzel arra célzol, hogy nem vagyok eleget Rose baby-vel?
- Bocsi, nem akarlak elkeseríteni, de én nem akarom tudni, hogy mennyit vagytok együtt - csóváltam meg a fejem, majd Edward-hoz fordultam. - Megyünk biokémiára? - kérdeztem kedvesen, mire ő csak bólintott és egymás mellett indultunk el órára. Egyikünk sem szólalt meg egy darabig. Kellemes volt így sétálni vele. Még sosem éreztem ilyet mással, amikor az is boldogsággal tölt el, ha rám mosolyog.

- Délután ráérsz? - kérdezte hirtelen megtörve a köztünk levő könnyed csendet.
- Igen, de csak akkor, ha Alice nem vásárolni akar menni- néztem szemébe.
- Nem. Vagyis biztos, hogy Alice el akar menni vásárolni, mert mikor nem? - húzta ajkát egy féloldalas mosolyra. - Igazából arra gondoltam, hogy beszélgethetnénk... - s miközben ezt mondta a kócos hajába túrt, mintha ideges lenne.
- Akkor suli után ráérek - mosolyogtam. - Átmenjek hozzátok, vagy ti jöttök hozzám?
- Beszélgethetnénk, mármint te meg én - magyarázta.
- Ja, hogy úgy - fordultam el tőle egy kicsit, mert éreztem, ahogy arcomat elönti a pír. - Rendben van, én ráérek. Akkor suli után együtt hazamegyünk?
- Az csodás lenne.
- Akkor ezt meg is beszéltük - mosolyogtam rá boldogan, és beslisszoltunk a terembe még a tanár előtt. Végig ültük az egész unalmas biokémet, de azért közben volt hogy majdnem elnevettük magunkat, amikor a tanár valami hülyeséget mondott. Hát igen mi ezt már párszor megtanultuk, ráadásul a memóriánknak köszönhetően nem is tudnánk elfelejteni, de ez a tanár néha hete havat összehord.

- Hát ez az óra, még a szokásoshoz képest is nagyon vicces volt - nevettünk Edwarddal.
- Komolyan, nem tudom, hogy vették fel ide tanárnak, olyanokat mondd, hogy az nagyon kész - mondtam én is nevetve. A hátralevő órák is hasonlóan teltek, bár a többi tanár nem mond akkora hülyeségeket, mint a biokém, de azért ők is tudnak hülyeséget beszélni. Órák után pedig még kicsit beszélgettünk együtt így mindenki, majd Edwarddal ketten beültünk a kocsimba, és hazamentünk. Az előszobában ledobtam a kabátom a táskám és a cipőm is levetettem, akárcsak Edward.
 

- Feltételezem, hogy nem vagy éhes és nem kérsz semmilyen emberi kaját - nevettem.
- Na ebbe beletrafáltál - nevetett ő is.
- Én viszont eszek egy almát, ha nem baj.
- Persze hogy nem.
- Akkor ülj csak le, mindjárt jövök - mondtam a kanapé felé mutatva, majd a konyhából hoztam be egy almát és leültem mellé.  - Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem kedvesen.
- Igazából csak szeretnélek jobban megismerni - mondta megint a hajába túrva.
- Ennél is jobban? Nem tudom, hogy van-e még olyan, amit nem tudsz rólam - grimaszoltam kissé.
- Hát mondjuk mi a kedvenc színed? Kedvenc zeneszerző? Meg ilyesmik - mosolygott féloldalasan. Így elkezdtünk "Kérdezz felelek"-et játszani. Egész délután apróságokra kérdeztünk és válaszoltunk, hogy még jobban megismerjük egymást. Így egész jól elbeszélgettük a délutánt és csak este kezdett Edward szedelődzködni.

- Jobb, ha megyek, elég későre jár- mondta, miközben felvette a kabátját.
- Ugyan, nincs is olyan késő.
- Tudom, tudom viszonyítás kérdése - mondta, amin mindketten elnevettük magunkat. - De neked aludnod is kell.
- Még rengeteg időm lesz aludni, ezért nem kell még menned.
- Mindig a tiéd az utolsó szó, igaz? - csóválta meg a fejét.
- Ezt eltaláltad - nevettem.

- Jó, akkor én most megyek, holnap találkozunk. - mosolygott, és nem vitatkozott tovább velem. - Jó éjt! - ölelt meg és kiment az ajtón.
- Neked is. - mosolyogtam, és néztem, ahogy elmegy, bárgyú mosollyal az arcomon.


Másnap reggel, mikor éppen készültem indulni, egy autó gurult a ház elé. Gyorsan az ablakhoz siettem, és megláttam Edward-ot, amint kiszáll. Úristen, de jól néz ki- futott át az agyamon, majd gyorsan elhessegettem a gondolatot és kiszaladtam az ajtón.
- Jó reggelt- vetettem a nyakába magam hirtelen.
- Neked is!- ölelt vissza nevetve, mire még szorosabban szorítottam a nyakát.
- Hogyhogy itt vagy?- kérdeztem, mikor elengedtem.
- Csak gondoltam eljövök érted, hogy együtt mehessünk!
- Jaj, de aranyos vagy- öleltem meg ismét, és most egy puszit is adtam az arcára. Miután elengedtem, ment és kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm - pirultam el. Egy féloldalas mosolyt kaptam válaszként, és menten gyorsabban kezdett dobogni a szívem.
Egész úton faggatott, és amit még nem tett fel, azt most mind rám zúdította. Persze én is kérdezgettem ezt-azt, de annyira nem sokat.


Tesi órára mentem, kivételesen egyedül. Teljesen a gondolataimba voltam mélyedve, Edwardon járt az agyam... és Jasper-en. Egy hete folyamatosan flörtöl velem, ha meglát. Kicsit kínos, tekintve, hogy Edward is udvarol nekem, és Alice a legjobb barátnőm. Jasper pedig nagyon is helyes pasi...
Hirtelen egy kéz rántott meg, ami fogalmam sincs honnan jött. Vagyis hazudok, mert tudom, hogy innen rántott be az épület mögé valaki (ahol megjegyzem igen sötét volt, mert az erdő közvetlenül mögötte helyezkedett el). Az illető nekinyomott a falnak, a kezei a kezeimet fogták, és az arca is igen közel volt. Éreztem, ahogy hideg teste az enyémhez préselődik. A táskám a földön hevert, de nem zavart. Az ember, esetemben vámpír közelsége felizgatott, és akartam, hogy megcsókoljon, noha tudtam, hogy nem szabadna. A személy, aki velem volt akkor, az nem más, mint...


Lehet találgatni, barátaim ;D Kíváncsiak vagyunk, ki kire gondol xD
Daphne és Lily

1. fejezet

1. fejezet

Éppen készültem átfordulni a másik oldalamra, hogy tovább aludjak, mikor hirtelen megjelent Victoria. 
- Bella, most vagy felkelsz, vagy leöntelek vízzel- fenyegetett meg.  
- Úgyse mersz.  
- De, tudod hogy megteszem! És különben is, már az első nap el akarsz késni?!
- Jó..- morogtam egy jó nagyot a párnámba, majd felkeltem. Victoria egy puszit dobott felém, majd a kanapémra mutatott, ahol már várt a ruhám. Jó is, legalább nem nekem kell válogatni.

Victoria az én ikertestvérem. Kétpetéjű ikrek vagyunk, hiszen sok mindenben különbözünk, külsőleg is, belsőleg is.

Amikor megszülettünk, az anyánk belehalt a szülésbe, apánk pedig állítólag nem bírt minket elviselni, mert anya meghalt. Ezért odaadott minket a Volturinak, hogy vagy öljenek meg, vagy neveljenek fel. Ezután soha nem keresett többé minket.

A Volturi pedig úgy döntött, hogy felnevel bennünket, mert ugye most mi is itt vagyunk. Érdekesnek találtak minket, és a képességeink magukban is fontosak voltak. És most itt állunk 79 évesen, mégis tinédzserként, hárman. Ugyanis Victoria férjhez ment James-hez. Eleinte nem volt szimpatikus, de már megmutatta a kedvesebb oldalát is.

Közben kimásztam az ágyból, mert tudtam, hogy Victoria képes és tényleg leönt hideg vízzel. Bementem a fürdőbe, és ledobáltam a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. A forró víz ellazított, és miután a kedvenc eperillatú tusfürdőmmel megmosakodtam, majd ugyanilyen illatú samponnal is megmostam a hajam, jó kedvűen léptem ki.

Aztán lehervadt a mosoly az arcomról, mikor megláttam, hogy milyen ruhákat készített ki nekem Vick. Egy törtfehér, vastag harisnya egy kék-fehér ruhával és egy fehér bokacsizmával. Mindehhez még egy fehér sál és persze a kiegészítők. egy piros-fehér kesztyű, fehér- megjegyzem gyönyörű!- kabát, és egy szürke táska. Gyönyörű volt így együtt, de akkor is...

- Ne... Ne, ne, ne, ne... Victoria!- kiáltottam kétségbeesetten, miközben az órára pillantottam. Nincs időm mást választani. Ki fogom tekerni a nyakát. Közben hallottam, ahogy a földszinten elneveti magát.

Felkaptam a táskámat, majd elindultam a lépcsőn lefelé. Azon gondolkoztam, hogy minek hármunknak ekkora villa? A válasz a Volturi volt. Aro azt akarta, hogy luxusban éljünk, és ezért építtette ezt a házat. Olyanok vagyunk, mint a hercegnők a vámpírvilágban. Vagyis Aro így kezel. Félig a fajtánk miatt félig a képességünk miatt.

A konyhában elővettem egy müzliszeletet, majd tovább mentem a nappaliba. James halkan füttyentett, Vick pedig büszkén nézett rám. Én viszont kissé dühös voltam.

- Attól, hogy évnyitó van, nem kellene ennyire kiöltöztetni...- morgolódtam. Az már más kérdés, hogy nem is emlékszem ilyen ruhákra a gardróbban...

- Kicsim, ne nyafogj, mert egyrészt te bíztad rám az öltözködésedet, másrészt most nem is vagy annyira kiöltözve...- rémülten tágra nyíltak a szemeim, mire elnevette magát.- Csak vicceltem, nyugi!

- Helyes... Na de én nekem most mennem kell, mert ugye van, aki jár iskolába is.

- Ember, ha majd lesz férjed, meglátod, hogy milyen unalmas iskolában punnyadni, mikor csinálhatsz mást is- célozgatott, mire megforgattam a szemem.

- Ti éjszaka is éppen elég aktívak vagytok. Na de most tényleg mennem kell, sziasztok- és már mentem is a garázsba. Szinte ott töltök el minden szabadidőmet, mert szeretem javítgatni az autókat, és a mieinken nyugodtan kísérletezhetek.


Már az ebédlőbe mentem Mike, Ben, Jessica és Angela társaságában. Egész jó volt ez a nap, csak unalmas. És az se tetszett nagyon, hogy minden óra elején kihívtak, hogy menjek és beszéljek magamról. Na meg persze elmehettem volna vadászni is. Csak tegnap annyira elmélyültem egy könyvben, hogy mire letettem, besötétedett, akkor meg már nem volt kedvem. Természetesen csak állatokra vadászunk a húgommal -mert hogy én vagyok az idősebb-, és James-szel.
Bent leültünk egy jó nagy asztalhoz és azonnal mindenki csacsogni kezdett, de nekem pont rálátás nyílt egy asztalra, ahol öten ültek, mozdulatlanul, és maguk voltak a megtestesült gyönyörűség. Tudtam, hogy ez mit jelent, és emiatt csak  őket bámultam. Angela halkan felkuncogott mellettem.
- Mi van?- kérdeztem én is mosolyogva, miközben továbbra is őket néztem. Hirtelen az egyik rám kapta a szemét.
- Látom észre vetted a Cullenéket- jelentette ki. Ők Cullenék? Gondolhattam volna. Aro mesélt nekünk egyszer róluk, mikor még nagyon picik voltunk. Mindössze egyszer hallottuk a történetüket, és azóta állati véren élünk.
- Igen- bólintottam. Délután tényleg el kell mennem vadászni. Nagyon kapar a torkom.- Hogy hívják őket?
- A szőke lány Rosalie. Neki a párja Emmett, aki mellette ül. Furcsák, mert mindkettőjüknek Dr. Cullen és Mrs. Cullen a nevelőszülője, de mindegy, jól mutatnak együtt. Emmett mellett ül Jasper, Ő is nagyon furcsa, persze mindegyik az. Jasper párja Alice, a kis fekete hajú. És az egyetlen facér pasi Edward közülük. És ahogy látom, téged néz- fejezte be, majd visszafordult az ebédjéhez. Én inkább nem ettem, mert csak fájt volna tőle a gyomrom.
Úgy döntöttem, hogy nem próbálom megismerni őket, mert Aro azt mondta, hogy semmilyen vámpírral ne álljunk szóba, és csak szóljunk ha segítségre van szükségünk.


Délután, mikor hazaértem letettem a cuccaimat és azonnal átöltöztem egy farmerba, majd bedugtam a zsebembe az mp5-ömet és kiugrottam az ablakomon.
Úgy döntöttem, hogy előbb vadászok, aztán utána futok egyet. Utána úgy sem tudok majd aludni.
Victoria és James elutaztak, úgyhogy most két hónapig egyedül leszek itthon. Ez amolyan második nászút féleség nekik. De nem baj, legalább csendben el tudok aludni esténként és nem kell a szomszéd szobából jövő hangokat hallgatnom.
Alig végeztem a vadászattal, valaki hátulról rám ugrott, és erősen tartott. Basszus, ki ez?!
- Jasper! Engedd el!- hallottam meg egy hangot valahonnan mögülem. Szóval Jasper. Jasper még megkeserüli ezt.
Közben ez a Jasper leszállt rólam, és valaki felém nyújtotta a kezét. Ajánlom ennek a Jasper-nek hogy ne Ő legyen az.
- Köszi- küldtem egy mosolyt "megmentőm" felé, miközben eleresztettem a kezét.
- Szóval mi vagy te?- jött egy kérdés megint mögülem. Megfordultam, és ott állt előttem ez a Jasper.
- Először is semmi közöd hozzá. Másodszor pedig ne legyél mindig mögöttem, mert egy idő után meg fogom unni!- közöltem vele, majd megint a "megmentőm" felé fordultam.

Hamarosan érkezik a 2. fejezet ;)
Daphne 

Üdvözlünk!

Üdvözlünk! :)

Sziasztok! Lily és én úgy határoztunk, hogy nyitunk egy közös blogot, és ennek eredménye képpen ki mások lennének a főszereplők, mint az általunk bálványozott Jasper és Bella, továbbá Edward és Alice? De a fő-főszereplő Jazz és Bell lesz! Hogy miként alakul a történet, milyen kapcsolatba kerül Jasper és Bella, és végül milyen párok lesznek a történet végén, akkor kattints a "Feliratkozás a webhelyre" gombra, és kövesd végig a fanfiction-t!

Daphne és Lily