2. fejezet

2. fejezet

 ***1 hét múlva***

Azután a vadászat után szívélyesebb fogadtatást kaptam Cullen-éktől. Még szerencséjük!  Egyre jobban megismertem őket, annak ellenére, hogy nem lenne szabad idegen vámpírokkal barátkoznom. Sőt, nem csak hogy összebarátkoztam velük, még magamról is elmeséltem nekik mindent. Kicsit ugyan máshogy viselkedtek velem, miután megtudták, hogy Volterra "hercegnője" vagyok. De azért szépen lassan megszokják ezt a helyzetet is. Ugyanakkor őket inkább az foglalkoztatja, hogy félig vámpír félig ember vagyok. Nem is tudom, mit vártam, amikor két orvos is van a családjukban? Így egész jól beilleszkedtem a suliba is. De a Cullen-ékkel kötött barátságom miatt sajnos kevesebb időm jutott az ember barátaimra.

Ma, mivel tanítási nap van, ezért kicsit álmosan kászálódtam ki az ágyból, s miután elvégeztem fürdőszobai teendőimet a gardróbomból kivettem egy fekete farmert és egy kockás inget. Ettem egy kis müzlit, majd a táskám vállamra kapva mentem az én kis gyönyörűségeimhez. Végül az én egyetlen szürke Volvo C30-asomba helyezkedtem el és száguldottam a suliba. Ahogy megérkeztem kiszálltam a suli parkolójában és pár perc múltával megérkeztek a Cullen gyerekek is. Mosolyogva mentem oda hozzájuk. Mindenkit üdvözöltem egy-egy öleléssel.
- Na hogy aludtál Belluska? - kérdezte hatalmas mosollyal a száján Emm.
- Remekül, tudod most, hogy nem kell a nővéreméket hallgatnom sokkal nyugodtabban alszom. De ahogy már pár százszor megkértelek, légy szíves ne szólíts Belluskának!
- Még csak 34-szer kérted, hogy pontosak legyünk - röhögött.
- Bocs, de van jobb dolgom is, mint azt számolni, hányszor mondom el ugyanazt. Egyébként meg szerintem Rose is jobban örülne, hogyha nem ezeket a kéréseimet számolgatnád- néztem rá angyalian mosolyogva, mire a nagy macin kívül mind nevettek.
- Ezzel arra célzol, hogy nem vagyok eleget Rose baby-vel?
- Bocsi, nem akarlak elkeseríteni, de én nem akarom tudni, hogy mennyit vagytok együtt - csóváltam meg a fejem, majd Edward-hoz fordultam. - Megyünk biokémiára? - kérdeztem kedvesen, mire ő csak bólintott és egymás mellett indultunk el órára. Egyikünk sem szólalt meg egy darabig. Kellemes volt így sétálni vele. Még sosem éreztem ilyet mással, amikor az is boldogsággal tölt el, ha rám mosolyog.

- Délután ráérsz? - kérdezte hirtelen megtörve a köztünk levő könnyed csendet.
- Igen, de csak akkor, ha Alice nem vásárolni akar menni- néztem szemébe.
- Nem. Vagyis biztos, hogy Alice el akar menni vásárolni, mert mikor nem? - húzta ajkát egy féloldalas mosolyra. - Igazából arra gondoltam, hogy beszélgethetnénk... - s miközben ezt mondta a kócos hajába túrt, mintha ideges lenne.
- Akkor suli után ráérek - mosolyogtam. - Átmenjek hozzátok, vagy ti jöttök hozzám?
- Beszélgethetnénk, mármint te meg én - magyarázta.
- Ja, hogy úgy - fordultam el tőle egy kicsit, mert éreztem, ahogy arcomat elönti a pír. - Rendben van, én ráérek. Akkor suli után együtt hazamegyünk?
- Az csodás lenne.
- Akkor ezt meg is beszéltük - mosolyogtam rá boldogan, és beslisszoltunk a terembe még a tanár előtt. Végig ültük az egész unalmas biokémet, de azért közben volt hogy majdnem elnevettük magunkat, amikor a tanár valami hülyeséget mondott. Hát igen mi ezt már párszor megtanultuk, ráadásul a memóriánknak köszönhetően nem is tudnánk elfelejteni, de ez a tanár néha hete havat összehord.

- Hát ez az óra, még a szokásoshoz képest is nagyon vicces volt - nevettünk Edwarddal.
- Komolyan, nem tudom, hogy vették fel ide tanárnak, olyanokat mondd, hogy az nagyon kész - mondtam én is nevetve. A hátralevő órák is hasonlóan teltek, bár a többi tanár nem mond akkora hülyeségeket, mint a biokém, de azért ők is tudnak hülyeséget beszélni. Órák után pedig még kicsit beszélgettünk együtt így mindenki, majd Edwarddal ketten beültünk a kocsimba, és hazamentünk. Az előszobában ledobtam a kabátom a táskám és a cipőm is levetettem, akárcsak Edward.
 

- Feltételezem, hogy nem vagy éhes és nem kérsz semmilyen emberi kaját - nevettem.
- Na ebbe beletrafáltál - nevetett ő is.
- Én viszont eszek egy almát, ha nem baj.
- Persze hogy nem.
- Akkor ülj csak le, mindjárt jövök - mondtam a kanapé felé mutatva, majd a konyhából hoztam be egy almát és leültem mellé.  - Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem kedvesen.
- Igazából csak szeretnélek jobban megismerni - mondta megint a hajába túrva.
- Ennél is jobban? Nem tudom, hogy van-e még olyan, amit nem tudsz rólam - grimaszoltam kissé.
- Hát mondjuk mi a kedvenc színed? Kedvenc zeneszerző? Meg ilyesmik - mosolygott féloldalasan. Így elkezdtünk "Kérdezz felelek"-et játszani. Egész délután apróságokra kérdeztünk és válaszoltunk, hogy még jobban megismerjük egymást. Így egész jól elbeszélgettük a délutánt és csak este kezdett Edward szedelődzködni.

- Jobb, ha megyek, elég későre jár- mondta, miközben felvette a kabátját.
- Ugyan, nincs is olyan késő.
- Tudom, tudom viszonyítás kérdése - mondta, amin mindketten elnevettük magunkat. - De neked aludnod is kell.
- Még rengeteg időm lesz aludni, ezért nem kell még menned.
- Mindig a tiéd az utolsó szó, igaz? - csóválta meg a fejét.
- Ezt eltaláltad - nevettem.

- Jó, akkor én most megyek, holnap találkozunk. - mosolygott, és nem vitatkozott tovább velem. - Jó éjt! - ölelt meg és kiment az ajtón.
- Neked is. - mosolyogtam, és néztem, ahogy elmegy, bárgyú mosollyal az arcomon.


Másnap reggel, mikor éppen készültem indulni, egy autó gurult a ház elé. Gyorsan az ablakhoz siettem, és megláttam Edward-ot, amint kiszáll. Úristen, de jól néz ki- futott át az agyamon, majd gyorsan elhessegettem a gondolatot és kiszaladtam az ajtón.
- Jó reggelt- vetettem a nyakába magam hirtelen.
- Neked is!- ölelt vissza nevetve, mire még szorosabban szorítottam a nyakát.
- Hogyhogy itt vagy?- kérdeztem, mikor elengedtem.
- Csak gondoltam eljövök érted, hogy együtt mehessünk!
- Jaj, de aranyos vagy- öleltem meg ismét, és most egy puszit is adtam az arcára. Miután elengedtem, ment és kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm - pirultam el. Egy féloldalas mosolyt kaptam válaszként, és menten gyorsabban kezdett dobogni a szívem.
Egész úton faggatott, és amit még nem tett fel, azt most mind rám zúdította. Persze én is kérdezgettem ezt-azt, de annyira nem sokat.


Tesi órára mentem, kivételesen egyedül. Teljesen a gondolataimba voltam mélyedve, Edwardon járt az agyam... és Jasper-en. Egy hete folyamatosan flörtöl velem, ha meglát. Kicsit kínos, tekintve, hogy Edward is udvarol nekem, és Alice a legjobb barátnőm. Jasper pedig nagyon is helyes pasi...
Hirtelen egy kéz rántott meg, ami fogalmam sincs honnan jött. Vagyis hazudok, mert tudom, hogy innen rántott be az épület mögé valaki (ahol megjegyzem igen sötét volt, mert az erdő közvetlenül mögötte helyezkedett el). Az illető nekinyomott a falnak, a kezei a kezeimet fogták, és az arca is igen közel volt. Éreztem, ahogy hideg teste az enyémhez préselődik. A táskám a földön hevert, de nem zavart. Az ember, esetemben vámpír közelsége felizgatott, és akartam, hogy megcsókoljon, noha tudtam, hogy nem szabadna. A személy, aki velem volt akkor, az nem más, mint...


Lehet találgatni, barátaim ;D Kíváncsiak vagyunk, ki kire gondol xD
Daphne és Lily