3. fejezet

3. fejezet

...nem más volt, mint Edward. Még közelebb hajolt, és megtette végre azt, amire vártam: megcsókolt! Karjaimat a nyaka köré fontam, és még közelebb vontam magamhoz, hogy hozzápréselődjek.

 Tudom, hogy nem szabadna, hiszen Aro olyan számomra, mint az édesapám, és meg kellene fogadnom a tanácsát. Nem bízhatok a vámpírokban... de ez most nem számított.
 Mivel a tornaóránk is együtt volt, és ez lett volna az utcsó, ezért leléptünk együtt Cullenékhez. Mikor beértünk, mindenki - mivel mindenki otthon volt- meglepődve pislogott ránk, mire Edward mosolyogva emelte fel az összekulcsolt kezünket.
Az igazság az, hogy nekem még nem fejlődtek ki teljesen az érzéseim, mintha valami gátolná Őket. De idővel minden eljön. Csak tudni kell várni. És idő kell hozzá. Az meg nekünk van. Mindenki rögtön odajött gratulálni, csak egy arcon láttam, hogy nem teljesen örül ennek. Jasper. De miért?


Este fáradtságra hivatkoztam hazamentem, de valójában csak tisztázni akartam az érzéseimet. Meg hogy most hol is tartunk Edwarddal.
Úgy gondoltam, a legmegfelelőbb erre az, ha közben az autómon dolgozom. Át is öltöztem, majd a garázsba mentem, zenét kapcsoltam, és felnyitottam a motorháztetőt.
Már egy ideje ott görnyedtem, közben énekelgettem, éppen ezért váratlanul ért, mikor valaki megfogta a derekamat, és megfordított. Riadtan tekintettem fel az arcába.
- Jasper!- kiáltottam fel meglepetten, miközben próbáltam kimenekülni a fogságából. - Te meg mit keresel itt?
Csak nem eresztett. Ó a francba. Most mit csináljak?
- Téged- felelte tömören, miközben még közelebb hajolt. Ó, ezt ma már másodszor csinálják velem. Kellett nekem elköltözni Volterrából! Most nem kéne itt lennem...
Aztán ajkaink összeértek, és hirtelen elszállt minden akaraterőm, a térdeim megremegtek, és kezdtem örülni, hogy megtartott.
Nyelve végigsimított az alsó, majd a felső ajkamon, mire azok elnyíltak, és nyelve bebocsátást nyert a számba, hogy táncba hívja a nyelve az enyémet. Aztán hirtelen elszállt a köd, mikor eszembe jutott, mit is teszek.
Ellöktem magamtól, majd hátráltam egy lépést, miközben kapkodtam a levegőt.
- Te meg mi a jó büdös francot csinálsz?- vontam kérdőre idegesen. Itt csókolóztam a barátom testvérével. Nem nagyon válaszolt.
- Jó, csak menj innen...- lökdöstem ki az ajtón, majd gyorsan magamra zártam az ajtót.


Másnap Edwarddal kézen fogva sétáltunk a folyosón, és éppen az aznap délutáni programunkat beszéltük meg, mikor hirtelen Alice jelent meg előttünk.
- Szia!- ölelt át, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Alice! Jó, hogy látlak- mosolyogtam, mikor elengedett. Kicsit zavarban voltam. A tetejébe még megjelent Jasper is.
- Mi újság Alice?- kérdezte Edward. Szemlátomást nem tetszett neki, hogy megjelentek.
- Semmi, csak gondoltam köszönök Bellának. Már ez is baj?- lebiggyesztette az alsó ajkát, mire elnevettem magam.
- Nem, természetesen nem..
- Alice, mennünk kéne az óránkra- szólalt meg Jasper is. Attól függetlenül, hogy tegnap mi történt közöttünk, el kell ismernem, nagyon is szexi. Vagy éppen a tegnapi játszik közre?...
Miközben Alice-t tolta a lépcső felé gyengéden és aranyosan rám mosolygott és miközben Edward mondott még valamit, rám is kacsintott. Jézusom, tényleg nagyon helyes...

Ezután a találkozás után próbáltam a figyelmemet lekötni Edward-dal, minthogy Jasper-en és a tegnapi csókunkra gondoljak, de ez egyáltalán nem volt egyszerű, ugyanis majdnem minden szünetben váltottunk pár szót Alice-szel, és mindannyiszor elővette azt az édes mosolyát, aminek szinte képtelenség ellenállni, de én erős vagyok, így egyszer sem viszonoztam ezt a gesztusát. Ebédidőben pedig mind egy asztalhoz ültünk. És amilyen "szerencsés" vagyok pont Jasper és Edward közé kerültem. Eleinte nem történt semmi érdekes, Alice éppen arról próbált meggyőzni, hogy menjek el ma velük vásárolni. De szerencsére Edward nem engedett délutáni terveinkből, aminek igazán örültem. Nyugodtan csipegettem az ebédem és beszélgettünk, míg a kis pöttöm kicsit durcázott, hogy nem megyek velük. Míg egyszer csak egy kezet éreztem meg a lábamon. Kicsit megijedtem erre az érintésre, de valami bizsergést éreztem a lábamon, ahol hozzámért.  Pár másodpercig élveztem ezt a kellemes érzést, majd elhúztam a lábam, amikor rájöttem, hogy jóformán a fél suli itt van, közvetlen mellettünk a barátom és a legjobb barátnőm, aki nem mellesleg az ő barátnője.Szörnyen éreztem magam, hogy szeretem az érintését, és a csókját is. Legalább ezt ne tagadjam le magam előtt. És ahogy ezek szépen letisztultak a fejemben, szorosan Edward-hoz bújtam, hogy távolabb kerüljek Jasper-től. Ő pedig magához ölelt.

- Minden rendben Édesem? - kérdezte tőlem kedvesen.
- Persze, csak hiányzott az ölelésed. - magyaráztam meg és óvatosan, feltűnést elkerülve vetettem egy gyors pillantást Jasper-re, aki kicsit mintha dühösen nézett volna Edward-ra.
-Nem jössz át hozzánk? - kérdezte hirtelen Jasper.
- Igen, gyere, ha már vásárolni nem is. - nézett rám Alice azokkal a hatalmas könyörgő szemeivel, épp ezért én el is fordultam tőlük és Edward-ra néztem.
- Nem, mára már van programunk. - mondtam én.
- De utána még eljöhetsz hozzánk. - nézett rám Edward.
- Nem lehetne, hogy inkább hozzám mennénk, kettesben lehetnénk. - győzködtem, mivel nem akartam Jasper-rel találkozni.
- Ahogy te szeretnéd. - mosolygott.
- Mi az, Bella cica rosszalkodni akar? - röhögött Emm.
- Emm macika, ha rosszalkodni is szeretnék, ahhoz semmi közöd. - mosolyogtam angyalian.
- Na, nekem igazán beszélhetsz róla. Tudod az öcskös még igen csak kezdő, de én már profi vagyok. - vigyorgott mint a tejbe tök, míg Rose kupán nem vágta.
- Tudod engem nem érdekel, hogy ki mit oszt meg veled a MAGÁN életével kapcsolatban, de én nem veled fogok ezekről a dolgokról beszélni.
- Szóval van miről beszélni, ami azt jeleni, hogy ...
- Ami azt jelenti, hogy az öcséddel töltött perceimet nem fogom megbeszélni veled. - vágtam szavába.
- Menjünk órára Kicsim. - mondta nevetve Edward, amikor meghallottuk a jelzőt. 


Így is tettünk. Kézen fogva mentünk utolsó óránkra. Az óra hamar eltelt és ahogy megbeszéltük, mentünk moziba aztán még vacsorázni is elvitt, ami nagyon édes volt tőle. A délutánunk remekül telt és mivel lebeszéltem arról, hogy hazamenjen, ezért leültünk a nappaliba és beszélgettünk. Csak múltak a percek, így elég későn már én kezdtem fáradni, amit ő is észrevett.
- Azt hiszem, most már jobb lesz, ha megyek. - mosolyodott el és adott egy lágy csókot.
- Nem maradnál itt éjszakára? - kérdeztem, de csak utána esett le, hogy ez mennyire félre érthető volt. - Mármint nem úgy, csak aludni. - magyarázkodtam zavartan.
- De, szívesen maradok. - nevetett. Majd felkísértem a szobámba.
- Én először lezuhanyozok. - mondtam, és összeszedtem a váltásruhám, majd bementem a fürdőbe, de ott olyan látvány fogadott, amitől még a szívem is kihagyott egy ütemet ....

Nos, ennyi lenne a 3-ik fejezet, reméljük tetszett
De vajon mi is van a fürdőben? Jó kérdés ugye?
Daphne és Lily