9. fejezet

9. fejezet

- Mi a baj, Bella? Egész nap olyan csendes vagy...- kérdezte Alice.

- Őőő... kicsit fáradt vagyok!- hazudtam nem túl feltűnően. Nagyon kínos volt együtt sétálni Jasperrel és Edwarddal egyszerre. Igazi erkölcstelen nőnek éreztem magam. Még rá tett, hogy miközben Edwarddal voltam együtt Jasper úgy mosolygott rám. Nem mertem Jasperre nézni, mert folyton eszembe jutott az együtt töltött éjszakánk és a szégyen, hogy igenis jól éreztem magam. Attól tartok, ha kapnék egy új esélyt, akkor is megtennénk. És ha velem van, elhiszem, hogy én hozzá tartozom.

És nem mertem Edward szemébe nézni, látni a szerelmet, és tudni, hogy én megcsaltam. Fizikai fájdalmat jelentett, hogy ezt tettem vele, holott tisztában vagyok az érzelmeimmel felé. Olyanok vagyunk egymásnak, mint a mágnesek.

A probléma az, hogy ugyanez elmondhatom Jasperről is. Csak Ő más.

Alice hamarosan betuszkolt egy próbafülkébe. Edward és Jasper elmentek, állítólag "egy másik boltba nézelődni". Kicsit megnyugodtam.

Emiatt nem is számoltam semmiféle meglepetéssel, ezzel főleg nem. Alighogy letettem a ruhákat, nyílt egy ajtó mögöttem, és az nem a normális ajtó volt.

A fülke egyik oldalán egy sokkal kisebb ajtó volt... és ki lépett elő onnan?! Jasper. Jasper, Jasper, Jasper. Hát persze.

- Mi a francot keresel te itt?- halkítottam a hangom suttogássá.- Mi ez az... ajtó? Hogy jutottál be?!

- Sssh. Nem árt, ha az ember barátkozik az eladókkal, tudod, főleg ha az egy csaj. És azért jöttem, mert...- hagyta félbe a mondatot, miközben két kezével a mögöttem levő falnak támaszkodott ezzel semmiféle menekülési utat hagyva nekem. Egyre közelebb hajolt.

- Mert egész nap nem lehettünk kettesben.

- Szokj hozzá, mert többet nem leszünk!- válaszoltam élesen, bár a végére megbicsaklott a hangom.

Már majdnem összeért az arcunk, de megállt. A szemembe nézett és újra úgy éreztem, hogy hozzá tartozom.

Megcsókolt. Újra olyan volt, mint tegnap este. Szenvedélyes, és mégis gyengéd. Egyszerűen tökéletes.

De ennek is vége kellett hogy legyen.

- Gyere hozzám, és ígérem, hogy örökké boldog leszel- suttogta ajkaimra. Bódultan néztem rá, majd bólogatni kezdtem, habár azt sem tudtam, mire. A közelsége újra megbolondított.

Újra ajkaimnak esett, és úgy csókolt, ahogy még soha. Aztán egy utolsó puszi után ott hagyott, és én lerogytam a padra.

Igent mondtam neki. Pedig nem szeretem annyira, mint Edwardot. Ennek véget kell vetnem, különben itt cudar világ lesz. Főleg ha ezt megtudja a nővérem, és később a Volturi... Na, akkor fejek fognak hullani. Hacsak meg nem állítom.

Otthon lelkileg kikészülve léptem be a házba, de egész úton baljós érzéseim voltak. Ezt ráfogtam Jasper házassági ajánlatára.

Emiatt meg is mondtam Alice-nek, hogy hazáig futok. Addig sem kell Jasperrel lenni. Az pedig sokkal jobb.

Edwardot hazaküldtem, hogy egy kicsit egyedül lehessek. Idegen illatot éreztem, és arra gondoltam, hogy egy idegen vámpír jár a házban. Fel is vontam a pajzsom és óvatosan lépkedtem a ház fele. A nappaliban meg is találtam akit kerestem.

Idegen, ahogy gondoltam.

- Ki maga?- kérdeztem élesen. Ellenségesen meredtem rá.

- Bella?- tett felém egy lépést.

- Ki maga?- ismételtem. Egyre közelebb jött.

- A nevem Charlie. Charlie... Swan- mondta mélyen a szemembe nézve. Charlie Swan? Ez nem lehet Ő!

- Charlie Swan?- ismételtem bambán. Még a feszültségem is elpárolgott a döbbenettől.

- Az..

- Az apám vagy. Miért jöttél? Éppen most?- könnybe lábadt szemmel próbáltam összeszedni magam.

Nem válaszolt, csak egyre közelebb lépkedett és átölelt. Furcsa volt, hasonlított egy kicsit arra, mikor Aro ölelt magához, ha kettesben voltunk. Apai ölelés.

Nos, meglepődtetek? :D

Daphne&Lily