10. Fejezet

10. Fejezet

Hiába volt kellemes ölelése, mégis  erősen ellöktem magamtól és a falnak csapódott.
- Hogy merészelsz csak így beállítani ide és közölni, hogy „én vagyok az apád”. - néztem rá szikrákat szóró szemekkel.
- Én csak találkozni akartam veled lányom. - mondta nyugodtan.
- Nicsak, tényleg?! Gratulálok, hogy 79 év után hirtelen eszedbe jutott, hogy van két lányod. Vérbeli szülő vagy, tényleg. - kiabáltam.
- Én csak …
- Te csak?! Csak mi?! Rájöttél, hogy kihasználták egy nőt, aki az életét adta a gyerekeiért. Igen, anyu ezt tette, nem azt mondom, hogy örülök ennek, bár ne áldozta volna fel magad, de ő legalább szeretett minket, ha te nem is! - mondtam már jéghideg hangon.
- Kislányom, kérlek hallgass meg. - mondta halkan, azt hihette, ezzel meghat engem, de azt már nem.
- Nem vagy az apám! Az apám Aro Volturi. És nem hallgatlak meg, nem érdekelnek a kifogásaid, semmi nem érdekel, ami veled kapcsolatos! Érted? Semmi! Most pedig tűnj el a házamból! - dühöngtem.
- Kérlek, Bella.
- Engem ne kérj semmire! Menj, vagy erővel raklak ki! - kiabáltam, a vörös köd kezdte ellepni az agyam, ami rám nem jellemző, annyira.
- Rendben kislányom. De még pár napig még itt maradok, szeretnék beszélni a nővéreddel és veled. Itt hagyom a telefon számom. - mondta és szemembe nézett.
- Sem a testvérem, sem én nem akarok veled beszélni! Szóval most már tényleg mehetsz. - mutattam az ajtóra. Ő pedig fogta magát és végre elment. Én az ajtónak dőlve csúsztam le a földre és próbáltam lenyugtatni magam, de ez sem segített, mivel dühöm csillapodásával a fájdalom és a szomorúság vette át helyét. Csak hagytam folyni könnyeim, hogy megkönnyebbülhessek. 

Amikor már elég erőt éreztem magamban, felmentem a szobámba és erősen koncentráltam, hogy álomba sírhassam magam, de még ez sem ment. Megállíthatatlanul folytak a könnyeim s zokogásomban nem is hallottam, hogy valaki bejött a szobába, csak arra lettem figyelmes, hogy valaki hátulról átölelt. Jellegzetesen finom illatáról azonnal tudtam, hogy Edward az.  Ezért megfordultam az ölelésében és szorosan a mellkasába fúrtam a fejem és úgy sírtam tovább.
- Bella, mi történt? Valaki bántott? - kérdezte aggódóan.
- Nem. Vagyis nem teljesen. - szipogtam.
- Kicsim, mondd el nekem légy szíves. - simogatta az arcom és a hátam.
- Az apám …
- Mi van az apáddal Édesem?
- Ide... idejött. - bújtam hozzá még szorosabban.
- Miért jött? Mit akart?
- Nem tudom, nem is érdekel. Csak hagyjon békén, a nővéremet és engem is, vagy nem állok jót magamért! - mondtam kicsit dühösen.
- Jól van Kicsim, nem hagyom, hogy még jobban megbántson. Nem hagyom senkinek sem. - súgta halkan, nyugtatóan.
- Annyira jó, hogy vagy nekem. Nem tudom, mi lenne velem nélküled. - néztem gyönyörű aranybarna szemeibe. - Szeretlek Edward.
- Én is szeretlek téged. - nyomott egy lágy csókot a számra, majd lesimította könnyeimet az arcomról. hirtelen öntött el, most már az undor magamtól, hogy megcsaltam őt. Nem értem, hogy tehettem ezt vele, és hirtelen eszembe jutott, hogy jóformán beleegyeztem a házasságba Jasperrel. De erre most nem akartam gondolni, ezért gyorsan eltereltem a figyelmem.
- Egyébként miért jöttél? - kérdeztem egy apró mosollyal arcomon.
- Miért, csak úgy nem látogathatom meg az én kis egyetlen Szerelmem? - meresztett kicsit durcás tekintetet.
- Jajj nem így értettem kis butus. - bokszoltam mellkasába.
- Igazából, most hogy így mondod, azért jöttem, hogy megkérdezzem, holnap nem-e jössz át hozzánk? A család egy régi barátja meglátogatott minket, gondoltam bemutatlak neki. - mosolygott rám.
- Rendben van, úgysem volt holnapra programunk. - mosolyogtam. - De ki ez az ismerős?
- Carlisle egy régi ismerőse, sőt azt hiszem barátok voltak valamikor, csak aztán történt valami, amiért eltávolodtak egymástól. - magyarázta.
- Értem.
- Dee van egy másik ötletem. - húzta ajkait vadító féloldalas mosolyára.
- Oh, és mondd csak mi az az ötlet?
- Holnap ellógjuk a sulit, és itt maradunk, hogy kipihenhesd magad.
- Ellógjuk az óráinkat? - nevettem.
- Igazából Carlisle le igazolja nekünk.
- Hát igen, ez a jó, ha orvos van a családban.
- Na igen, az iskola kerülés jót tesz az egészségnek.
- Ezt mondod te, vámpírként, aki nem betegedhet meg. - nevettünk mindketten.
- Ott a pont. De neked mindenképpen jót fog tenni, én meg szíves örömest töltöm veled a délelőttöt.
- Egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani. De mit szólnál, ha kicsit átszerveznénk? Már olyan régen voltam vadászni és kezd kaparni a torkom. Nem jönnél el velem? Tudom, hogy te mostanában voltál, de mégis.
- Dehogy nem. Akkor aludj, és majd ha felébredtél, megyünk vadászni. Bekuckóztam magam Edward ölelő karjaiba és hamar el is nyomott az álom.

Reggel, kicsit későn ébredtem, de nem számított, mivel nem mentünk suliba. Elvégeztem reggeli teendőim, majd a megbeszéltek szerint mentünk vadászni.  Mivel még volt időnk, így sétálgattunk kicsit az erdőben és csak utána mentünk a Cullen-villához. Még a többiek nem voltak otthon, nem volt a ház előtt a kocsijuk. De mi azért bementünk, és a nappaliban megpillantottam Carlisle-ékat, a düh pedig egyre inkább kezdte elönteni az elmém ...

Bocsánat, hogy csak most tudtam felrakni, de nem volt időm.Viszont most már fenn van.
Na vajon ki lehetett Cullenéknél? Jó kérdés ugye? :D
Daphne&Lily