13. fejezet

13. fejezet

Edward -úgy tűnt- meg sem hallotta a kérésemet, így kénytelen voltam utána menni. Phil mindig rosszkor bukkan fel. De a szerencse az az, hogy Jasper mit sem tud az én kis történetemről. Akkor aztán tényleg feje tetejére állni a világ.

Edward ugrani készült. Az izmai- amik meglehetősen imponáltak nekem- megfeszültek, és már majdnem belefeledkeztem a látványba, de sajnos észhez kellett térnem, mert különben nem sok maradt volna Philip-ből. Amit nem is nagyon bántam volna, de nem akartam, hogy Edward ezzel mocskolja be magát. Nekem is sokszor eszembe jutott a gondolat, és nem is kíméltem, kiéltem a szadista hajlamaimat- de csak gondolatban. 

Hirtelen nem támadt jobb ötletem, és Edward elé álltam, de túl későn, már elrugaszkodott. A gond csak az volt, hogy a briliáns ugrás helyett rajtam landolt és mivel nem vagyok teljesen vámpír, törékenyebb is vagyok nála. Reccsenést hallottunk és hirtelen fájdalom nyilallt a csuklómba. Megint. A jobb csuklómat rendszeresen eltörtem, és szerencsétlen már idáig is ramaty állapotban volt, na de most...

Philip rosszindulatú nevetésétől zengett az erdő. Beleborzongtam, hogy ezt már a kastélyban is mennyit hallottam, és még csak fel sem tűnt a belőle áradó gonoszság.

Edward felpattant- nem is volt rajtam többet, mint egy másodperc-, és felállított engem is, noha a lábaimnak semmi baja nem volt.

A kezemet az övéibe vette, és úgy tűnt, szakértelemmel veszi szemügyre. Az a gyanúm támadt, hogy valóban ért hozzá.

Valahonnan- nem tudom honnan, túlságosan belemerültem Edward tanulmányozásába- előkerült Charlie. Na, már csak Ő kellett! Teljes a cirkusz.

- Mi történt?- sietett azonnal ide hozzánk. Phil-nek szemlátomást megnyúlt az arca.

- Te figyelsz engem, vagy mi a franc? Meg mondtam, hogy hagyj békén. Nem tartunk igényt az apaságodra nyolcvan év után- mondtam neki. Ez kicsit picsásan hangzott, de végül is igaz volt. Én már megszoktam a gondolatot, hogy Aro az apám. Ez különösen hasznos, mert ha Aro meghal, vagy netán lemond a trónról, akkor én követem. De persze ez csak az egyik oldala. Sok más is van, például, hogy személyesen Aro tanított meg olvasni. Nem sokszor vette elő az igazi apuka énjét, de akkor imádni való volt.

- Bella, kérlek, most hagyd ezt a dolgot. Még el sem magyarázhattam, hogy miért kerestelek fel benneteket.

- És én vajon miért érzem azt, hogy egyáltalán nem érdekelsz?

- Nem rólam van szó. Az édesanyádról.

Döbbenten néztem rá. Kicsit fellelkesült, hogy figyelek rá és lázasan magyarázni kezdett.

- Lehet, hogy életben van. Legalábbis jó okom van ezt feltételezni.

- Lehetetlen. Meghalt, nem élhette túl. Egyáltalán hogy jut ilyesmi az eszedbe?- ripakodtam rá, de meg sem rezzent.

- Egy régi barátommal találkoztam valamikor. Látott egy fényképet az anyádról, és azt mondta, látott egy pont ugyanilyen nőt, aki annyiban különbözött, hogy vámpír volt. Hát nem érted? Amikor ti megszülettetek, én megpróbáltam átváltoztatni, de azt hittem, hogy nem sikerült, ezért hamarosan ott hagytam, és elvittelek titeket Volterrába. Valahogy segítsetek megkeresni, kérlek! Szükségem van rá... rátok.

- Jókor jut eszedbe a családod. Anya nem hagyott volna minket el, főleg Volterrában, ahol először el akartak pusztítani minket. És éppen ezért... szeretném megismerni. Végül is egy anya mégis más, mint egy anya helyett anya. De hogyan csináljuk?- tűnődtem el.

- Ezt majd később, most a kezed a fontosabb. Carlisle el tudja látni?- fordult Edward felé. Nem győztem kapkodni a fejem.

- Állj... Apa, te ismered Cullenékat?

- Bella, a világ kicsi, a vámpírvilág még kisebb, és Cullenék híresnek számítanak a mi világunkban. Mindenki kíváncsi rájuk és az életformájukra, éppen ezért mindenki hallott már róluk, ha éppen nincs titokban a létezésük az adott személy számára. Szóval ne lepődj meg azon, ha Carlisle barátja vagyok. Mellesleg majdnem egyidős vagyok vele, csak pár évvel vagyok fiatalabb.

A hosszú monológtól zúgott a fejem. Valahogy mostanában annyi minden történt velem, és képtelen voltam feldolgozni már ezt a szöveget, holott nem tartalmazott szinte semmit, csak Charlie koráról tudtam meg valamit.

A világ elsötétült körülöttem.

Hmm, jól nyomom ma. Mindenhol frisseltem ^^ Lehet, hogy Bella anyjának a személye nagy meglepetés lesz, ezt mindenesetre még részletesen meg kell tárgyalnom Lily-vel :D És kivételesen igyekeztem én is valami dinamikus fejezetet hozni, ez sikerült : )

xoxo

Daphne&Lily