18, fejezet

18. fejezet

 

Nem sokkal később sikerült összetrombitálni a Cullen-Denali-Swan „családot”- ahogy Alice hívta. Én a magam részéről nem tekintettem ezt a három klánt egy családnak. A fele társaság nem is ismerte a másikat, ez család?!

Mikor mindenki elhelyezkedett- Rosalie, Emmett, Alice, Jasper, Carlisle és Esme-vel szemben Vick, James, én és Edward ültünk, a mellettünk levő kanapén Charlie egyik oldalán Tanya, a másikon anya, és velük szemben Kate, Carmen és Eleazar-, Victoria várt egy picit, míg csend lesz, majd bele kezdett.

-Nos, mint tudjátok, James és én elutaztunk pár hétre kettesben.  És már hosszú évek óta szeretnénk egy kisbabát. Most sikerült!- nővérem arcán sós cseppek kezdtek folyni. Az arcokon mélységes megdöbbenés ült, néhol pedig még ott volt a kétségbeesés és a féltés. Ezek anya és apa arcán voltak, mert Ők már egyszer végigcsináltak egy ilyen terhességet.

- Ez.. Ez biztos?- szólalt meg először apa.

- Igen, Carlisle már megcsinálta a vérvizsgálatot.

Victoria csak úgy ragyogott a boldogságtól, ezt még a vak is láthatta, és elmesélt mindent, hogy mikor foganhatott, és mik történtek vele.

Edward rám nézett, és tudtam, hogy összerakta a képet: a reggeli rosszulléteim, és hogy mi is voltunk együtt, már nem is egyszer. Csak azt nem tudta, hogy nem csak vele.

Gondolom Jasper megérezte a belőlem áradó félelmet, és az Edward felől jövő aggodalmat. Ezt még én is éreztem, pedig nincs ilyen képességem.

Miután szétszéledt a bagázs- van, aki vadászni ment, vagy csak egyszerűen vissza húzódott a szobájába-, Victoria és James hazamentek, de én úgy voltam vele, hogy kellemesebb lenne Edwarddal úgy megbeszélni ezt az egészet, hogy nem otthon vagyunk. Ezért az erdő felé vettük az irányt.

Mikor már mélyen bent jártunk az erdőben, megszólalt.

- Szóval ezek szerint te is terhes vagy?- megfogta a kezem, és leültetett az ölébe.

- Nagyon úgy fest- ráncoltam a szemöldököm. Magához ölelt és egy puszit adott a hasamra, nekem pedig könnyek gyűltek a szemembe arra gondolva, hogy képes voltam megcsalni Őt a bátyjával. Hirtelen újra hányingerem támadt, de vissza tartottam.

- Ne sírj- csitítgatott, miközben letörölte a könnycseppeket. – Te vagy az életem legszebb ajándéka, és a születendő gyermekünk.

Valószínűleg más helyzetben emiatt a mondat miatt örömkönnyeket hullajtottam volna, de így csak még üresebb lettem. Egy nap majd rájön, így vagy úgy, hogy mit tettem, és akkor el fog hagyni. Hogy vehetne feleségül, mikor bennem csak csalódni fog?

Ha az eszemre hallgattam volna, akkor holnap reggel eltűntem volna… De mikor aznap este mellém feküdt, és éreztem a belőle áradó szeretetet, nem tudtam megtenni.

Másnap Edward azt mondta, hogy elmegy egy hosszabb vadászatra Alice-szel, Emmett-el és Rosalie-val. Kérdeztem, hogy Jasper miért nem megy, erre azt mondta, hogy Ő kérte, hogy maradjon itthon.  Azt szeretné, ha kicsit rendben tartana érzelmileg, mert eléggé labilis állapotban vagyok. Persze, pont Jasper…

Jasper… persze, ha nem lenne köztünk semmi, nem lenne baj, de így valószínűleg nem a képességével akar majd „rendben tartani” érzelmileg, és valószínűleg testileg is kezelésbe akar majd venni.  Mindebből egy szót sem mondtam el Edward-nak.

Aznap délelőtt már el is mentek. A Denali-klán is hazament, kivéve anyát, mert Ő itt akart maradni. Carlisle sokféle vizsgálatot végzett a nővéremen, különben dolgozott, Victoria és James babaholmikat vásároltak minden mennyiségben- mintha hatos ikreket várnának-, Esme megfőzött és megsütött mindent, ami t csak megkívántunk. Még szerencse, hogy nem fájhat a háta, hogy egész nap görnyed.

Így hamarosan egyedül maradtunk Jasperrel , és előttünk állt négy „csodás” nap, amit együtt tölthetünk, és nagyon rossz érzésem van. Mert Jasper még mindig ÚGY mosolyog rám. És én még mindig összerogyok.

 És nagyon jól tudom, hogy nem fogok tudni ellenállni neki. És nem mondom, hogy Ő a gaz csábító, mert én is hibás vagyok.

Sziasztok, itt Daphne. Kész a "fejezet", és ha sikerül elcsípnem Lilyt, akkor valószínűleg ez volt az utolsó előtti fejezet+epilógus lesz méég.
xoxo
Daphne˛és Lily.